Megvédeni Európát

Az angolszászok a jogállamiságot, a németek a technikát és precizitást, a franciák a szabadságot és a kifinomult ízlést, az olaszok az élet szeretetét képviselik a világban.

A magyar önértelmezésnek is van egy ilyen szerves része: mi a nyugat bástyájaként tekintünk magunkra. Állami szuverenitásunk és a kontinens nyugati felének védelme sok száz éven keresztül egybe esett. A magyar nemzet önvédelme így kezdetektől túlmutatott önmagán és erkölcsi töltetet kapott. Mi nem csak őseink földjét védtük, hanem egy egész civilizációt.

Ellentétben azonban más népek önértelmezésével a magyar identitás sosem szakadt el a valóságtól, nem vált elméleti konstrukcióvá. A nyugat védelme ugyanis valódi küzdelmet jelentett, hús-vér ellenséggel szemben, akik nem egyszerűen területi igénnyel léptek fel, vagy hadisarcot követeltek, hanem szinte kivétel nélkül egy más kultúrát, nyelvet, vallást, morált igyekeztek ránk kényszeríteni. Épp ezért az idegen kultúrák irányából érkező kihívásokra, hogy ezt a polkorrekt kifejezést használjam, mindig is érzékenyebben reagáltunk, mint a legtöbb európai nép.

Az elmúlt hónapokban népvándorlássá szélesedő bevándorlási áradat mintha ezt a történelmi küldetést elevenítené fel a magyar közgondolkodásban. Ismét két civilizáció határán érezzük magunkat, ismét külső segítség nélkül. Nem csoda, ha a magyar miniszterelnök, akinek a politikai pályája is egy történelmi fordulópontban született, elemében érzi magát, amire a tusványosi beszéd is rávilágított. A beszéd egyszerre volt visszafogott és erőt sugárzó. Mérsékelt és mégis letaglózó, ami érthető, hiszen a történelmi helyzetben mondott szavak súlyát maguk az események, jelen esetben egy soha nem látott népvándorlás adják.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A fél évezredes képletben azonban van egy csavar. Az elmúlt évszázadok során a Nyugat sosem volt ugyan hálás nekünk, magyaroknak, de csendes – néha cinikus – elégedettséggel nyugtázta a heroikus küzdelmünket. A helyzet most más, hiszen Európa mintha nem lenne hajlandó tudomásul venni a rá leselkedő veszélyt. Tétlenségével, mellébeszélésével, a probléma palástolásával bátorítja a bevándorlást, miközben mindenki tudja: a multikulturális államszervezési modell megbukott. Európát tehát ma nemcsak a népvándorlástól, de saját magától is meg kellene védeni. Nekünk ebben aligha lehet más feladatunk, mint ébresztőt fújni Európának. Orbán megtette, a sor most Európán van.