“Maszkos Móni” és Transparency Dániel Brüsszelből
Azt még a vak is látja, hogy a korrupciós botrányok miatt a kritika középpontjába kerülő EP el szeretné terelni a figyelmet zűrös ügyeiről és ehhez sokadszorra Magyarországot használják kommunikációs bokszzsáknak. Miközben a gurulós koffernyi pénzről elhíresült szocialista EP-képviselő, Eva Kaili ott akarja folytatni, ahol a luxusbörtön és a házi őrizet előtt abbahagyta, illetve az EP új ”átláthatósági” szabályai csak az unión kívüli lobbiszervezetekre vonatkoznának, az unión belüliekre nem, addig a Lengyel- és Magyarországnak járó uniós forrásokat annak ellenére sem akarják kifizetni, hogy Varsó és Budapest a brüsszeli elvárások mentén számos és jelentős törvénymódosítást fogadott el.
A brüsszeli korrupcióról való figyelemelterelés mellett van még egy fontos ok, amiért a globalisták aggódnak: 2024 II. félévében Magyarország, 2025 I. félévében Lengyelország adja az EU soros elnökségét, így migrációs, gender- és háborúpárti terveik minimum erre az egy évre jegelve lesznek. Amennyiben az amerikai elnökválasztás eredményeként 2025 január 20-tól ismét egy szuverenista, esetleg békepárti, vagy izolacionalista elnök költözik a Fehér Házba, vagy az USA Ukrajna és Oroszország konfliktusa helyett erőteljesen Kína és Ázsia felé fordul, az európai globalisták ugyanúgy magukra maradnak, mint Donald Trump elnöksége idején.
Ezért írta Daniel Freund már márciusban közösségi oldalára, hogy amennyiben a magyar kormány nem támogatja a kötelező betelepítési kvótát, a genderideológiát és a szankciókat / háborút, akkor nem fog uniós pénzt kapni. A nekünk járó uniós pénz visszatartásával minél előbb le akarják a lengyel és a magyar kormány ellenállását törni. A német zöldpárti képviselő mintha a mainstream médiában terjedő Orbán Viktor fóbiára építené politikai karrierjét. 2018-ban a Zöldek lipcsei kongresszusán ő maga mondja el, hogy a sokak által a Soros-hálózathoz sorolt Transparency International “korrupcióellenes szakértőjeként” dolgozik, és ezt a munkát akarja pont Magyarország ellen az EP-ben folytatni.
Mindenről ugyanaz jut az eszébe
A vizsgálóbizottságnak az a Monika Hohlmeier is tagja volt, aki néhai Franz-Joseph Strauß bajor miniszterelnök lánya. A volt bajor miniszterelnök bizonyára forog a sírjában, amikor lánya zöld és szocialista képviselőknek asszisztál egy olyan jobboldali és keresztény kormány által vezetett uniós tagország politikai zsarolásánál, amelynek miniszterelnöke 2001-ben a Franz-Jospeh Strauß-díjat kapott.
Monika Hohlmeier 2009-ben nem véletlenül került Brüsszelbe. A millennium után bajor kultuszminiszter volt és fényes politikai karrier előtt állt. Aztán elcsúszott egy tagfelvételi botrányon, ahol a müncheni CSU agilis vezetői 450, majd 500 eurót fizettek az új belépőknek azért, hogy “megfelelően” szavazzanak a városi pártelnök személyére. Hohlmeiernek végül le kellett mondania a vitatható módon megszerzett müncheni pártelnöki posztról. Az sem segítette karrierjét, hogy pont az ő minisztersége idején “érkezett el” férje iskolájának a “régóta esedékes” felújítása és több tanú szerint azzal fenyegette meg párttársait, hogy “mindegyikükről van egy aktája”. Aki kíváncsi a szaftos botrány részleteire, az itt elolvashatja.
Monika Hohlmeier, vagy ahogy sokan a háta mögött hívják, “maszkos Móni” pont egy éve állt a német COVID-maszkbeszerzési botrányt vizsgáló parlamenti bizottság előtt. Arról kellett beszámolnia, hogy miként egyengette egy másik korábbi vezető CSU-politikus lánya által protezsált svájci cég maszkszállításait. Hohlmeier barátnője érdekében több SMS-t küldött, többek között az akkori CDU-s szövetségi és CSU-s bajor egészségügyi miniszternek. Mivel ő csak “közvetített”, az ügy további részleteire már nem emlékezett és nem is vett részt a megrendelésekben, így nem is tudott a maszkonként állítólag felvetődött öt centes jutalékról sem. Egymillió maszknál ez egy brüsszeli Mikuláscsomag ötvenezer euró.
Ezzel a politikai zsarolóbizottsággal Brüsszel a látszat mellett már a delegáció tagjainak összetételére sem ügyelt. Ebből is látszik, hogy nem a valós kíváncsiság és a korábban kialkudott pontok megvalósításának üteme érdekelte az EP-képviselőket, hanem a brüsszeli korrupció elkendőzése és saját előítéleteik megerősítése.
Fotó: MTI/Soós Lajos