Más tollával ékeskedni

Szombaton látványos záróünnepséggel véget értek a XXXI. nyári olimpiai játékok Rióban. A magyar küldöttség 15 éremmel – nyolc arany, három ezüst és négy bronz – zárta szereplését.

A megmérettetésen 205 ország sportolói képviseltették magukat. Idei eredményével a magyar csapat, a riói olimpia éremtáblázatának 12. helyén végzett, megannyi büszke pillanatot szerezve az országnak.

Ment is minden a maga medrében amíg a kilépéspárti britek ki nem tették videójukat arról, hogy önálló, az Európai Uniótól függetlenedő országként milyen sikeresen abszolválták a játékokat. A válasz nem maradhatott el.

Hangos fanfár és örömújjongás közepette, a szebb napokat is látott HVG le is csapott a hírre. Mint írják: „Csak pár napot kellett várni az első igazán emlékezetes válaszra […] Az Európai Bizottság sportügyi biztosa egy alternatív éremtáblázattal reagált, amelyen összeadták az EU-tagállamainak eddig szerzett érmeit. Ez alapján az unió simán előzi még az Egyesült Államokat is és a briteket is”

(Kép forrása: itt.) 

Az Európai Unió országai jól teljesítettek, ez tiszta sor. Az eurokrata hurráoptimizmust azért érdemes mégis a helyén kezelni.

Ezzel a logikával ugyanis eltekintünk attól az apróságtól, hogy ha az EU egy országként indulna, akkor nem is szerezhetne ennyi érmet.

Mivel az olimpiai kvóták száma véges, így az európai sportolók minden valószínűség szerint egymás elől vennék el a helyeket a kvalifikáció során. A kevesebb induló pedig kevesebb lehetőséget jelent, tehát potenciálisan csökkennének az esélyeink. A diverzifikáció végeredményben inkább több előnyt, mint hátrányt jelent. Ennyit a matematikáról.

Ugyanakkor van itt még más is. Az úgynevezett Európai Uniós teljesítményt egy olyan terület kapcsán felhozni, ahol az Uniós integráció mértéke gyakorlatilag nulla, igencsak viccesen hat. Az országok sportolói a honi egyesületek, sportszövetségek és olimpiai bizottságok együttműködéseként jutottak hozzá a felkészüléshez szükséges feltételekhez, nem pedig valamilyen Uniós direktíva keretében.

Hazai medencékben úsztak, hazai pástokon vívtak, hazai vízeken eveztek.

Nem valamilyen elvont, pátoszos európaiság nevében, hanem országuk színeiben versenyeztek. Annak támogatásával. Annak dicsőségére.

A saját vállát veregető, mások eredményeit rendre sajátjának átcímkéző, euro-optimista pezsgőpukkantás előtt azért jegyezzünk meg valamit.

A siker a nemzetállamokat illeti.