Macron fegyverei

Európa gazdasági óriása, Németország hovatovább vezetési válsággal küzd, Merkel asszony mintha már nem keltené egy vaslady benyomását, pártja lejtmenetben, koalíciója a szintén lejtőn lévő szocdemekkel meglehetősen instabil.

Nagy-Britanniában nem csak a vezetés, hanem a pártszisztéma egésze inog. A brexittel saját magukat lövik lábon, s ha valamilyen modus vivendivel mégis maradnak, tekintélyük akkor is oda, és egyhamar aligha lesz a régi. Még az sincs kizárva, hogy a brit birodalom 20. századi eltűnése után a 21. században darabjaira esik szét maga Britannia is. (A mindenkori angol trónörökösnek pedig a " Wales Hercege" helyett szerényebb titulust kell majd keresni.)

Macron jól számol.

Németország gazdaságilag erős, katonailag nem számottevő, nincs atomfegyvere. Britannia gazdasága so-so, viszont erős a hadserege, és van atomfegyvere, csakhogy valószínűleg távozik az unióból.

Következésképp hol kell a franciáknak domborítania? Ott, amiben a kontinensen s legerősebbek: a fegyverkezésben.

De Gaulle már 1958-ban súlyt helyezett rá, hogy a galloknak legyen nukleáris elrettentő ereje, ez volt a Force de frappe. Az elszántság azóta is  folytonos, Franciaország ma a világ kilenc atomhatalmának rangsorában az oroszok és az amerikaiak mögött a harmadik, megelőzve Kínát, Britanniát, Indiát, Pakisztánt, Izraelt és Észak-Koreát.

Aligha véletlen, hogy a május végi új uniós vezetésben kisakkozott előnyős francia pozíciók után Macron a napokban látványosan  demonstrálta országa katonai potenciálját. Bemutatta a Barracudát, az új atomtengeralattjárót, továbbá bejelentette, hogy a légierőn belül űrparancsnokság alakult az űrből érkező esetleges nagyhatalmi fenyegetések kivédésére.

Mi ez, ha nem a gloire újrafényezésének szándéka?

Már csak három apró kérdés.

Hogyan illeszkedik ez a nemzeti erődemonstráció a Macron által ambicionált nemzetekfeletti Európához?

Nem mondják-e azt a németek, ha erre van pénzetek, miért akarjátok az unióét (a miénket), miért nem fordítjátok a gazdaságra?

Ha Macron a saját országát sem tudja rendbe tenni, miért akarja Európát (és a világot)?

Végül egy ráadás: elég lesz-e a francia katonai izmozás a gloire felragyogtatásához?

Lehet, hogy mégse számol jól.

Erre utal az is, hogy vasárnap a francia nemzeti ünnepre időzített (kissé szovjetes) katonai magamutogatáson francia kritikusai ki is fütyülték.

(Kép forrása itt.)