Lesz-e itt dzsihád?

Továbbá azt is csak remélhetjük, hogy a titkosszolgálatok nem csupán reménykednek ebben, hanem megfelelő információk birtokában vannak (lesznek), ne következhessék be semmi ilyesmi. Az elemző persze se nem politikus, se nem titkosszolga, kizárólag az eseményekben kirajzolódó logika alapján bátorkodik gondolni a legrosszabb forgatókönyvre.

Egyébként sem rossz módszer a legrosszabb eshetőségből kiindulni. Ha arra is felkészültünk, ahhoz képest már csak jobb következhet. Ám ha váratlanul ér bennünket a legrosszabb, az minden reakciónkat megnehezíti.

Nem latolgatnám most, mi okozza a népvándorlást, van-e valamilyen politikai stratégia mögötte, vagy „csupán” (mert ez még rémisztőbb) évtizedes, sőt évszázados folyamatok következménye. Akár így, akár úgy, pillanatnyilag fontosabb kérdés, hogy a nemzetközi politika szereplői közül, melyik használhatja ki a tömegvándorlást saját céljaira.

Az Iszlám Államnak (IS), amely egyetemleges dzsihádot hirdetett, minden ellen, ami nem mohamedán, vagy nem úgy mohamedán, ahogy azt az IS előírja, enyhén szólva kapóra jött mindez. Kommunikációs stratégiája eredendően a megfélemlítésen alapul, úgy gyilkol, olyan módszerekkel, hogy abból mindig világhír legyen, a migrációval pedig még az eddiginél is könnyebbé válik számára, hogy lépten-nyomon bebizonyítsa: ott gyilkol, ahol és ahányszor csak akar. Akár hetente, Európa kellős közepén is.

(Kép forrása: itt.)

A szokványos terrorista-logika mellett az IS az üzemszerű, szervezett gyilkoláson túl nagy hangsúlyt helyez az öntevékenységre. Követőinek nem kell feltétlenül szervezkednie, sejtekbe tömörülnie, elegendő ha kellően elszántak rá (és rendszerint azok), hogy irtsák a hitetleneket. Allah segítségével, mindegy miként csinálod, oldd meg magad! Az ilyen támadások ellen jóval nehezebb védekezni, mint mondjuk, ha az al-Káida támad, hiszen az IS-gyilkosok esetében jóval halványabbak – ha vannak egyáltalán – a szervezeti nyomok.

Vajon a folyamatos menekültáradattal hány ilyen lelkileg ölésre idomított, öntevékeny IS-szimpatizáns jutott be minden különösebb nehézség nélkül Európába

Ne áltassuk magunkat.

Az Iszlám Állam döntéshozói pontosan tudják, kontinensünkön milyen feszültségeket okoz a menekültek áradata. Minden bizonnyal azzal is tisztában vannak, hogyan reagálnak erre az egyes államok, melyek a gyenge pontok, hol lehet az adott országokon belül a legkönnyebben káoszt, instabilitást kelteni. Stratégiájuk egyértelmű: európai jelenlétük további erősítése, mert ne feledjük: a Balkánon máris ott vannak: Bosznia-Hercegovina, pár száz kilométerre a magyar határtól, az IS legfontosabb európai bázisországa. Csupán az a kérdés, taktikailag hol és mikor akarják sorozatos akcióikat elkezdeni.

S ha Európa eközben tovább téblábol, nem nehéz kiszámítani, mi lesz itt. Mindenütt az általános idegengyűlölet, a kemény rendpártiság igénye növekszik majd, fokozódik a háborús pszichózis, radikalizálódik a politika, a szélsőjobb tovább erősödik. 

Pontosan úgy, ahogyan azt az IS akarja.

Persze reméljük, nem így lesz.

De ehhez Európának ki kellene végre józanodnia.