Galló Béla
Galló Béla politológus

Legyen káosz

Azért csak összeáll a kép.

Miközben Tüttő Kata városüzemeltetési, közbeszerzési főpolgármester helyettes, s egyben elhíresült hullám-lovarnő, továbbá Mártha Imre, a budapesti közműholding (energia, távközlés, hulladékügy, temetkezés, stb.) halmazati főnöke kies, egzotikus tájak luxusörömeit élvezi, szorgosabb kollégáik ez alatt roppant keményen melóznak.


A tücskök hedonisták, a hangyák izzadnak, La Fontaine óta ez aranyigazság. Utóbbiak bonyolítják például a járulékos fővárosi ingatlan-bizniszeket, ami számukra terhes pluszmeló, kiváltképp amióta olajozott mechanizmusukba jócskán belerondított a fránya Anonymus. Vagy itt vannak az ellenzéki stratégia kidolgozóinak már-már önsanyargató hangyamunkásai, akik várva várt munkájukkal, karácsony után talán elő is rukkolnak. (Vagy nem.)  

Míg Tüttő és Mártha afféle tücskök, Hadházy Ákos kétségtelenül hangya, akinek sem a stratégoszi elmeéléhez, sem elkötelezett, puritán lyukas zoknijához nem férhet semmi kétség. S aki egyvalamit máris szigorúan előrebocsátott. „Rossz esetben nem választásokon, hanem forradalommal kell a rendszert megdöntenünk”, mondta így, keményen a minap, bele egyenesen a mikrofonba, bátran farkasszemet nézve a jogállamisági kritériumok egyik árgus médiafelelősével.

Részletező kérdéseket ez utóbbi szeánszon nem tettek fel neki, így mi csak találgathatunk. „Rossz eset” az, ha Hadházy unokatesójának, MZP-nek nem teljesülnének be a kormányfői nagykabátról szőtt álmai, mert „a trágyával etetett nemzeti gombák” netán keresztülhúznák a rokon – s ami még „rosszabb”, az egész ellenzék – számításait. Érthető, ha ezt minden eszközzel el akarják kerülni, s abban reménykednek, hogy ennek szükségességét belátván, minden egyes követőjüket rögvest elönti az indulat. Azaz, ha nem megy demokratikusan, akkor 2022-ben jöjjön a forradalom!    

S nyilván úgy jöjjön, ahogyan az errefelé mindig is szokott: „némi” külföldi segítséggel. Mert bármily élesre kifent kés az ellenzéki egcájgban Hadházy, csak úgy egy szál magában nemigen hirdethetne revolúciót. Nem volna annak különösebb hírértéke. Nem nagyítaná föl a média. Nem lehetne belőle fenyegető üzenet.

Pedig ez az.

Hadházy helyi hatótávolságú szájával most a főáramú Nyugat üzen. Elkerülendő a „rosszabb” kimenetelt, azt sugallja, hogy tavasszal minden megengedett. Sőt megerősíti ezzel azt is, ha az ellenzék mégis kormányra kerülne, nyugodtan váltsa csak valóra jogászi holdudvarának fenyegetéseit. „Időlegesen” felfüggesztheti a demokráciát, nem lesz jogállamisági ejnye-bejnye, mi több, ez lenne, úgymond, a „jobbik” eset.  

Mostanság hiába labilis ugyanis a fontosabb nyugati kormányok belső helyzete (aluszékony Joe bácsi, jellegtelen Scholz kancellár, választások előtt álló Macron, hogy az unió fényességeit ne is említsük), mégis akad közös prioritásuk: Magyar- és Lengyelország szuverén kormányait, a V4 hangadóit térdre kell kényszeríteniük. Minden idők leggyengébb talentumú magyar ellenzékét ezért támogatja most minden idők legerősebb (ámbár ugyancsak mérsékelt szellemiségű) nemzetközi hátszele.

Rosszabbik esetben forradalom, jobb esetben a demokrácia „időleges” felfüggesztése – íme ezzel összeállt az ellenzék stratégiai horizontja. Legyen inkább káosz, mintsem a negyedik ciklus folytatódjék, így fest ma a „ progresszív alternatíva” mesterterve.  Amúgy is „ szeretem a felforgató akciókat, amiket gyakran alkalmazok”,  vallja büszkén az ellenzék egyik réges régi nyugati éceszgébere, az „állam nélküli államférfi”.

A józanabb szavazók csak nemet mondhatnak erre, függetlenül attól, milyen ideológia szimpatizánsai. Remélhetőleg húzós többséget alkotnak majd, mert e nélkül a káoszt nehezebb volna elkerülni. Márpedig a káoszt - az érdekelt politikusokon kívül – vajon ki szereti?

Békés karácsonyt mindenkinek, de ne kerteljünk: jövőre karcosabb idők jönnek.

(Fotó: MTI/Máthé Zoltán, Balogh Zoltán)