Galló Béla
Galló Béla politológus

Legalább őszinte

A küszöbön álló világrecessziónak három oka van. A talányos eredetű pandémia, az USA és Oroszország szubjektív geopolitikai játszmája Ukrajnában, valamint a kapitalizmusnak ama általánosan objektív "szokása", hogy időről időre kevesek javára újraolajozza magát, s ilyenkor szeret világromboló, recessziós üzemmódba kapcsolni.

E három ok együttesen most jóval masszívabb válságot produkálhat, mint másfél évtizede a kaszinókapitalizmus miatt belobbanó pénzügyi krízis. Abból mellesleg szintén a "kaszinózó" pénzügyi elitek jöttek ki legjobban, persze nem önerőből, hanem állami segédlettel. Gigászi mentőcsomagjukat a regnáló vezető nyugati kormányok a károsultak kontójára kaparták nekik össze: történetesen a demokrata Obama és a harmadik utas szociáldemokrata Schröder,  a " baloldal" nagy-nagy dicsőségére.


Különböző csúcsfórumokon az elmúlt tizenöt évben lázas tanakodás folyik arról, ki és miként menedzselje az egyre kaotikusabbá váló glóbuszt úgy, hogy eközben a legmagasabb körök érdekei továbbra is érvényesüljenek.

2021-ben Davosban – főleg a pandémiára hivatkozva – a főáramú nyugati elitek ki is mondták, hogy a világot a saját "progresszív" képükre kell átalakítani, különben jaj nekünk. És ha nem értjük meg ezt, mehetünk mi is a levesbe, a fafejű "populisták" közé.

E fennkölt davosi gondolatot az amerikai demokraták 2022-es hatalomra kerülése csak felerősítette. Trump vereségét követően Washington – némi bizonytalankodás után – megint direkt birodalmi fokozatra váltott. Kapóra jött neki Putyin rosszul kalibrált ukrajnai "különleges hadművelete". Hiszen Ukrajna "demokratizálása" és folytatólagos felfegyverzése Bidenéknek mindenképpen megéri, mert evvel egyszerre tarthatnak be az oroszoknak, továbbá a "háborúellenes" szankciók miatt egyre jobban szédelgő szövetségesüknek, Európának. Hogy aztán így, minden akadályt legyőzve, gyürkőzhessenek neki a főellenségüknek tekintett Kínának.

Eddig a terv, de mi lesz mindennek a vége?

Forduljunk felvilágosításért egy korántsem populista úrhoz, a világkormány lehetőségének híveként elhíresült, egykori befolyásos francia tanácsadóhoz, Jacques Attalihoz:

"A jövő hatalmasait hosszabb távon kizárólag az érdekli, hogyan tartsák távol a rájuk leselkedő veszélyeket, hogyan tartsák sakkban vetélytársaikat, nem pedig az, hogy az emberiséget megóvják az elébe tornyosuló nehézségektől. Az Egyesült Államok és Kína valamelyest fölosztja egymás között a befolyást a világra, ahol mindenki egyre önzőbben játssza ki a kártyáit. Az amerikaiak hatalma, azután a Kína-Egyesült Államok alkotta G2 hatalma megerősödésének, majd a világ széthullásának első számú áldozata Európa lesz."

Amerika fehér gyarmata vagy Ázsia féregnyúlványa?

Nem biztos, hogy ez a jövőkép minden ízében pontos, mégis megszívlelendő. Ha nem másért, azért mindenképp, mert nincs telisteli idealista, uniós szóvirágokkal, hogy így szépítse meg a szépíthetetlen realitásokat. Kimondja, mi vár Európára, ha nem tér vissza mielőbb egykori önmagához.

Örömóda?

Ellenkezőleg. Áldozati szerep a világjátszmában.

Sötét kép ez, de Attali legalább őszinte. 

Fotó: Shutterstock