Galló Béla
Galló Béla politológus

Kvarkbomba

Az USA 2019-es védelmi költségvetését Donald Trump „a modern történelem legjelentősebb védelmi beruházásának” nevezte.

Nem tudom így van-e (még tart a történelem…), de tény, hogy ez a 716,3 milliárd dollárnyi volumen csak tovább mélyíti a szakadékot az USA és a világ többi államának „védelmi” potenciálja között.  

Elégedett lehet a katonai és a fegyver-lobbi. Márpedig ez a folyamatos belpolitikai nehézségekkel küszködő elnöknek kifejezetten jól jöhet, ám hogy mégsem csupán Trump ügyes húzásáról van szó, jól jelzi a politikai elit egészének reakciója. A republikánusok és a demokraták egyaránt jelentős többséggel támogatták a javaslatot, példás bizonyítékát adva, hogy ha a birodalom katonai ereje a tét, nincs helye holmi belpolitikai huzavonának. Ilyenkor csak az a fontos, amit választási kampánya során Trump mindvégig hangsúlyozott : America First.


Elhíresült szlogenjét az elnök tehát elég jól kitalálta, pontosabban: mások is használták már előtte, ő „csak” ráérzett az üzenet aktualitására.

S ahogy az már lenni szokott a szakadék túloldalán található ellenfelek most a fegyverkezési verseny felpörgetését, a hadászati stabilitás veszélyeztetését vetik a szemére. Joggal tehetik, mert a modern történelem nemigen ismer olyan periódust, amikor jelentősen lanyhulna a fegyverkezési verseny. Miért éppen most ne pörögne? Oroszország például – jóllehet évente sokkal kisebb összeget költ(het) fegyverekre,úgy 45-50 milliárd dollárt – nemrégiben Szarmat, Avangard, Burevesztnyik és Poszeidon jelzetű fegyverrendszereket fejlesztett ki és állított hadrendbe, s közben folyamatosan hangoztatja, hogy képes bármilyen védelmi rendszer áttörésére.

Mi több, Moszkva tudatosan kiszivárogtatta, hogy készül a „kvarkbombája”, amely minden eddiginél nagyobb pusztító kapacitással rendelkezik. S erre a kellemes hírre vajon mit tehetnek az amerikaiak? Merő blöffnek minősítik? Vagy mégis kissé idegesebben forgatják szájukban a rágógumit?

További dilemma, győzik-e az oroszok gazdasági szusszal a katonai hajszát, vagy ugyanúgy járnak, mint a szovjetek? Akik nem utolsósorban éppen az ilyen hajszába rokkantak bele.

Eközben Kína - melynek gazdasági háttere az oroszokénál jóval stabilabb (uszkve 150 milliárd dollár az éves fegyverkezés büdzséjük) - ugyancsak elszántan fegyverkezik. Különösen tengerészeti flottájának erősödése és az űr iránti hadászati érdeklődésének fokozódása szembetűnő: ez utóbbira reagálva, Trump is jelentős összeget különítene el az „űrvédekezésre”.

Hármójuk közül mindenesetre alighanem Peking az a szereplő, amely viszonylag rövid időn belül előrukkolhat valamilyen meglepetéssel, ha nem is a „kvarkbombával”.

A hadászati stabilitást és a nemzetközi biztonságot tehát nem ez vagy az a hatalom, hanem maga a világ jelenlegi hatalmi struktúrája veszélyezteti. Az USA mindenáron tartani akarja elképesztő katonai fölényét, míg a többiek utol szeretnék érni, vagy legalább a különbséget akarják csökkenteni.

Leszámítva a fegyver-lobbik profitérdekeit, az egésznek persze semmi értelme.

Hiszen bármekkora is a szakadék közöttük, már pusztító kapacitásuk jelenlegi – többszörösen „overkill” - szintjén is képesek egymást, no meg a világot kölcsönösen és alaposan elpusztítani.    

 

(Kép forrása itt.)