Konzultáció a szankciókról
Az Európai Unió nem hadviselő fél, mégis szankciók ezreit fogadta el Oroszországgal szemben. Tették és teszik ezt annak ellenére, hogy a történelemben alig volt olyan szankció, amely célt ért. Az egyik legfrissebb példa Irán esete, amelyet már idestova negyven éve sújtanak szankciók, mégsem ez okoz a teheráni rezsimnek nehézséget, hanem a népesség megnégyszereződése 21 millióról (1980) 84 millióra (2020). Ennyi embert ugyanis már nehezebb ellátni és ennyi fiatalnak perspektívát kínálni.
Arra is van történelmi példa, hogy a szankciók erőltetése az azt kivető nagyhatalom és vezető vesztét okozzák, mint I. Napóleon és a kontinentális zárlat esetében, amelyhez I. Sándor orosz cár nem csatlakozott. A francia császár nem akart a Grande Armeé-val Moszkváig masírozni, ám a “szankciós spirálból” már nem tudott szabadulni, és ahogy gyengült hadseregének ereje, úgy csökkent szövetségeseinek száma. Napóleon bukása megnyitotta az utat egy rivális nagyhatalom, Nagy-Britannia felemelkedése előtt.
A történelem tehát azt mutatja, hogy óvatosan kell a szankciókkal bánni, mert könnyen visszafelé sülnek el. A Krím-félsziget 2014-es elfoglalása után is voltak szankciók, ám a háború nyolc évvel később mégis kitört. A mostani szankciók azt a célt szolgálják, hogy megfosszák Oroszországot exportbevételei jelentős részétől, ezzel apasztva a háború finanszírozására és egy új támadó haderőre fordítható forrásokat. Az uniós szankciók erre több okból is alkalmatlanok.
Orbán Viktornak igaza van, amikor azt mondja, hogy az erősebb vet ki szankciót a gyengébbre és nem fordítva. Az uniós energiaszankciók jól mutatják, hogy az EU futballdrukker elszántságával elfogadott szankciói nem alkalmasak a fenti politikai célok elérésére, ugyanis a nyugat-európai gazdasági modell alapjait semmisítik meg, miközben Oroszország más piacokon értékesíti energiahordozóit.
Nyugat-Európa, ezen belül a gazdag észak-európai országok olcsó orosz energiából és volt gyarmataik a Harmadik Világ nyersanyagaiból prémium termékeket gyártottak. Ennek legjobb példája a BASF ludwigshafeni gyára, amely orosz gázból gyógyszer alapanyagot, festéket, műtrágyát, csomagolóanyagot, és még ki tudja mit állít(ott) elő. Ehhez évente nagyjából annyi gázt használtak, mint a nyolcmillió lakosú Svájc. Ha nincsen olcsó orosz gáz, ezek a termékek drágábbak lesznek, vagy hiánycikké válnak. LNG-vel pedig egyenesen megfizethetetlenné válnak, pedig ezek a termékek számos iparágban nélkülözhetetlenek mint pl. az élelmiszeriparban a csomagolóanyag.
A szankciók az uniós cégek üzleti, és tagországok társadalmi modelljét tehát alapjaiban rengetik meg, míg Oroszország az exportpiacai átrendezésével legfeljebb bevételcsökkenést szenved el. Augusztustól az orosz szén, januártól az orosz olaj kerül szankció alá, a gáznál pedig elég egy, a globalista sajtóba kiszivárogtatott brüsszeli szankciós terv, és máris az egekben a tőzsdei jegyzés. A brüsszeli szankciók következtében (energia)hiány lépett fel, ami az európai infláció fő oka.
Az a szankciós célkitűzés sem érvényesül, hogy Oroszország energiaexportból származó bevétele nagyot csökkenjen. Legfeljebb közvetítőkön át, jelentős szankciós felárral jut el nyugatra az orosz olaj és gáz. Az OPEC+ országok sem hajlandóak a Deep State demokratáknak a novemberi időközi választás előtt az olajkitermelés fokozásával mentőövet dobni és magasan tartják az olaj világpiaci árát. Szaúd-Arábia Washingtontól nagyobb Irán-ellenes aktivitást vár, a többi Öböl-menti ország pedig még a nyugati klímafordulat előtt ki akarja maxolni a fosszilis energiahordozókból elérhető profitot. Az afganisztáni kivonulás után a geopolitikai érdekből Kína felé forduló USA védelmi garanciáiban sem lehetnek már annyira biztosak.
Amikor a magyar kormány újabb nemzeti konzultációt indít az energiahiányért és az ebből fakadó inflációért leginkább felelős szankciókról, sokadszorra él a közvetlen demokrácia egyik eszközével. A konzultáció ugyanis egy aktuális témát emel a politika napirendjére, amiről mindenki elmondhatja és el is mondja a véleményét. A konzultáció célja, hogy a társadalom és az érdekképviseletek alaposan kibeszéljék az adott kérdést, és minél több alternatíva vetődjön fel. A politikai vezetés feladata – a szavazók felhatalmazása alapján – a vita során kikristályosodó alternatívák mérlegelése és végül a döntés.
Mondjuk el véleményünket!
A polgári kormány eddigi válságkezelése azért sikeres, mert a szakpolitikai lehetőségek és gazdasági / geopolitikai kényszerek között azt a megoldást választja, amelynek a legnagyobb a társadalmi elfogadottsága. Így volt ez 2010 után a balliberális kormányok által hátrahagyott adósságcsapdából való kilábalás, 2015-ben a migráció, illetve a Covid-járvány idején a védőintézkedések és a nyitási menetrend esetében is.
Magyarország 2010 óta minden válságból erősebben jött ki – mondta a miniszterelnök Berlinben. Ennek egyik oka pont a nemzeti konzultáció és az általa keltett széles társadalmi párbeszéd, majd ebből eredően a társadalmi konszenzus. Ezért is fontos, hogy minél többen mondjuk el véleményünket a szankciókról és a szankciós inflációról a most indult nemzeti konzultáción.
Fotó: hirado.hu, Magyarország Kormánya