Kivel van a Covid

Kisiskolás gyerkőc kérdezte a minap, mondván, nagyon unja már a maszkot, hogy miért nincsen igazi gyógyszer a Covid ellen, hiszen egyes felnőttek szerint egyik sem az igazi. Az egyiktől ezért félünk, a másiktól azért, de legfőképpen a kínai oltástól kell tartunk – mondta neki valaki „viccesen” – mivel attól ferdeszeműek leszünk hamarosan.

Butaság, ezzel nem illik viccelni, ütöttem el ennyivel, miközben magamban azért sokkal csúnyábban fogalmaztam.

Gyermeki kérdés volt, csak hát a gyereknek mindig igaza van.

Elvileg – ha már olyan „globális a világ” – tényleg miért ne lehetne egyetlen vakcina, miért ne tudna a tudomány ez ügyben jobban összedolgozni? Miért ne lehetne globális ellenszere a láthatatlan támadónak, miért ne működhetnének globális alapon a laboratóriumok, a termelés-szállítást miért ne lehetne globálisan megoldani? A politikusok miért nem azon törik a fejüket, hogy mindezt megszervezzék, s a vakcina mindenhová eljusson, és hathasson globálisan is?

Felnőttként persze „jól” tudjuk, gyakorlatilag mindez lehetetlen, hiszen ehelyett a gyógyszergyártók leplezetlen piaci mesterkedéseit látjuk, természetesen szigorúan tudományos okfejtésekbe csomagolva, a politikusok pedig (sleppjeik sunnyogó biztatása mellett) a pandémia kellős közepén is tovább vívják ádáz hatalmi csatáikat. Azt latolgatják, kinek mennyit hozhat a konyhájára, magyarán, kivel van a Covid?

Ezért aztán – magyarázhattam volna a nebulónak (akit szerencsére annyira azért még nem kötöttek le a felnőttek dolgai) –, az cselekszik ésszerűen, aki ebből a helyzetből – a helyzet ellenére is – igyekszik a lehető legtöbbet kisajtolni. Nem dől be se a piaci, se a hatalmi manipulációknak, minél több vakcina minél gyorsabb beszerzésére törekszik, és azon gondolkodik, hogy a jövőben hogyan lehetne a szemmel látható vakcina-kiszolgáltatottságot saját kapacitások kiépítésével elkerülni. Egy ilyen ország – vezessék éppen bármilyen színezetű kormányok – tudja, hogy nincs bal- meg jobboldali járvány, s a vírusnak nem léteznek ideológiai preferenciái. Sőt még korunk „legfontosabb” mércéje, a profitráta sem érdekli, vagyis ami az emberi színjátékot illeti, a Covid messzemenően szektor-semleges: tüskefehérjéit egyforma élvezettel döfi a különböző politikai és szociológiai státusú emberi sejthalmazokba. Nem válogat közöttük „magasabb szempontok” szerint.  

Egy okos ország mindezt hajszálpontosan tudja, s ennek az illúziótlan tudásnak a birtokában védekezik.    

Magyarország – folytathattam volna tovább – ilyen is, meg nem is. Van, aki ésszerűen politizál itt, és van, aki nem. Van, aki a Covidot akarja legyőzni, van, aki a másikat – a Coviddal. A vírus eközben meg szépen röhög a markába, édes mindegy neki, éppen ki kit győz le, hiszen a győztes éppúgy a zsákmánya lehet. Pontosabban neki így is, úgy is, mindenképpen emberek az áldozatai.    

Aki ezt nem látja be, nemcsak a látása ferde, egész mivoltában ferdeszívű.

(Kép forrása: itt.)