Kinek beszélnek?

Szinte minden egyes politikai beszéd után megérkezik a Könyvmolyok Társasága, és elkezdi szétszálazni, miben nem stimmel valamely politikus beszéde a forráskritikával, akkurátusan elvégzett tudományos kutatómunka eredményeihez viszonyítva. A méltóságos Társaság a műfajt nem érti.

Talán emlékszünk még arra, amikor 2010-ben a nagyobbik nyertes párt a „szavazófülkék forradalmáról” beszélt. A Könyvmolyok Társasága akcióba lendült, lekapta a lexikonokat a polcról, és elemzésbe kezdett. „Hinnye, hát a forradalom nem ezt jelenti!”, illetve, egy konzervatív (nem mintha a kormánypárt annak nevezte volna/nevezné magát) nem lehet forradalmár. (Szegény Thatcher és Reagan…) Különben is, a forradalomnak ezek és ezek az ismérvei, és ez nem felel meg annak. A Társaság vég nélkül sorolta a logikai, eszmetörténeti, filológiai, és még ki tudja, milyen jellegű vétkeket.

(Kép forrása: http://cultura.hu/aktualis/marcius-15-tavasza/) 

Hasonló most is a helyzet: miről is szólt 1848 valójában, mit mondott Kossuth Ohióban, szerette-e Petőfi az csípőset a levesbe. Ezek legitim tudományos, történészi kérdések és viták, csakhogy semmi közük nincs a politikus (beszéd)pozíciójához. Ugyanis – micsoda felfedezés! – a politikus nem tudós, és nem a tudomány nyelvén beszél. A politikai beszéd mindig egy adott, politikai pozícióból fogalmazódik meg, és egy nagyon sajátos, aktuális (politikai) értelmezést kíván adni egy-egy történelmi eseményről, évfordulóról, bármiről. Újabb nagy heuréka: egy történelmi eseményről sem kell feltétlenül történettudósi nyelven beszélni. A nagy felfedezés tehát az, hogy a politikus, mily meglepő, politikai beszédeket mond. Az értelmezése, a nyelve, a pozíciója politikai. Talán így a könyvmolyoknak is érthetőbbé válik: Quis, quid, quando, ubi, cur, quem ad modum, quibus adminiculis.

A Könyvmolyok Társasága valamiért érzéketlen ezekre a finom különbségekre, az esetleges elmosódásokra. Ennyire be van zárva a saját szellemi gettójába, meg a saját hiúságába. Áll a tükör előtt és büszkül, hogy ő most hogy megmondta a hülye politikusnak – és mivel a tükörbe néz, közben arra gondol, nincs is egyedül.