Kínából jön az igazi orosz csodafegyver?
Hiába írjuk a XXI. századot, Szomália, Afganisztán és Irak is megmutatta, hogy a műholdak által irányított cirkáló rakéták után az elfoglalt terület pacifikálására hús-vér katonákra is szükség van. Ráadásul nem is kevésre. Azt már Churchill is megmondta 1939-ben, hogy a britek “az utolsó franciáig, lengyelig és belgáig” fognak harcolni, és az angolszász tengeri hatalmak mindig keresnek és találnak is olyan “talpasokat”, akiket ellenségeik ellen harcba tudnak küldeni. A dél-vietnámiak, pesmergák és afgánok sokat tudnának mesélni arról, hogy ők hányadikok az evakuációs listán az angolszászok egy darabig küldik a fegyvert, pénzt, kiképzőket és egy ideig a katonáikat is, majd megunják, kiegyeznek az aktuális ellenféllel, vagy egyszerűen csak jön egy fontosabb krízis (mint 1956 őszén a Szuezi-válság), és geopolitikai érdeklődésük másfelé fordul.
Az ukrajnai proxy háborúban az amerikaiak most az ukránokat küldik előre felkészülnek a lengyelek, míg az oroszok a maguk részéről egyelőre a szerződéses katonák mellett a nemzetiségieket, börtöntöltelékeket és zsoldosokat küldik előre. A tavaszi offenzívák várhatóan mindkét felet kimerítik, így a fegyvergyártás mellett a sorozás is egyre fontosabbá válik.
Nézzük előbb az ukránokat, akik hírek szerint 700,000 katonával rendelkeznek. Kijev alig talál már önkénteseket, ezért vezették be a kényszersorozást, fogdossák össze a férfiakat sípályákon, bevásárlóközpontokban és más forgalmas köztereken. Az ukrán követségeknek össze kell írniuk a külföldön élő és dolgozó hadköteles férfiakat, hogy “tudjanak róluk”. A helyzet komolyságát mutatja, hogy már jóval 50 fölött is berántanak férfiakat, míg az oroszok 27-ről egyelőre “csak” 30 évre emelték a behívási korhatárt.
A szűk keresztmetszet tehát a katona, és mivel Ukrajna lassan kifogy a hadra fogható katonákból, a párizsi lengyel nagykövet elhíresült mondatát, miszerint: “Ukrajna vagy megvédi a függetlenségét, vagy be kell lépnünk a konfliktusba.” is így érdemes olvasni: Ha az ukránok kifogynak a katonákból, másoknak “kell“ hadba vonulni.
Egy szoknya, egy nadrág
Kína geopolitikai idősíkjáról Galló Béla írt nemrégen e hasábokon találó elemzést, a Közép Birodalma láthatóan abban érdekelt, hogy az USA által vezetett Nyugat erőforrásait Ukrajnában kösse le. Ezért segít Peking a hírek szerint Moszkvának ott, ahol most a legnagyobb a szükség: a digitális mozgósítás területén.
A digitális mozgósítás a kínai szociális pontrendszer átültetése a Русский мир (Orosz világ) lakosaira. Kínában és Oroszországban már régóta korlátozzák a nyugati közösségi oldalakat és tartalommegosztókat, van helyette kínai (WeChat) és orosz (vKontakte) Facebook és sok más közösségi oldal. A kínai szociális pontrendszerben a rendszer konform magatartásért, pl. Párttagságért, vagy Hszi Csin-ping beszédeinek megosztásáért, extra pont jár. Egy bizonyos pontszám után lehet csak gyorsvonatra és repülőre szállni, nagyvárosokban lakást venni, vagy külföldre utazni.
Az algoritmus a térfigyelő kamerák és az arcfelismerő rendszer segítségével mindet és mindenkit lát, így a rendszerellenes magatartásért büntetőpont jár. Akinek túlságosan negatívba fordul a pontszáma, előbb ideológiai átnevelő, vagy szélsőséges esetben “szakképzési központnak” nevezett munkatáborba kerül.
A hírek szerint ezt a kínai rendszert építik ki és készítik fel az orosz digitális mozgósításra. Oroszországban már most arcfelismerés által azonosítják az ellenzéki tüntetőket, vagy a VKontakte bejegyzések monitorozása által a “különleges katonai műveletet” ellenzőket.
A digitális mobilizálás lényege, hogy a közigazgatási adatok összekötése által kiszűrhetőek lesznek azok, akik eléggé szegények, nagyvárosoktól távol élők, ellenzékiek, vagy általában nélkülözhetőek ahhoz, hogy mozgósításuk komoly társadalmi ellenállást váltana ki a moszkvai, szentpétervári, vagy más nagyvárosi középosztály soraiban, vagy hiányuk veszélyeztetné a funkcionális alrendszerek működését. Oroszország ilymódon több tízmillió katonát tud úgy mozgósítani, hogy ez ne keltsen társadalmi instabilitást, ne meneküljenek el ismét tízezerszázra az informatikusok és más funkcionális elitek.
A George Orwell világát idéző módszereket persze a globalisták is szívesen alkalmazzák, elvégre a közösségi médiát már most cenzúrázzák “moderálják”, és a tiltakozó kanadai kamionsofőrök bankszámláját is egy gombnyomással zárolták.
Amerikának eddig nem nagyon kellett a katonák miatt aggódni. Biden elnök havi 30,000 latin-amerikai migránst enged be hivatalosan az országba, elég, ha csak töredékük jelentkezik a hadseregbe. Újdonság, hogy a háború mellett a politikai korrektség is rombolja a hadsereg tekintélyét, ami meglátszik az értékes jelentkezők számának csökkenésében.
Az USA bevándorló országként sosem fog kifogyni a katonákból. Amíg lesz pénz és bevándorló, addig lesz katona is. A New York bandái című film erről is szól, a polgárháborúban ugyanis 300 dollárral ki lehetett váltani a sorkötelességet, ami ellen a szegény ír bevándorlók 1863-ban fellázadtak.
Oroszország egy hosszú háborúra rendezkedik be, és ahogy a II. világháborúban eltanulták a németektől a Blitzkrieg taktikáját, úgy most is óriási áldozatok árán, de tanulnak a Nyugattól. A kínaiak mellett az oroszoknak is van ideje, a 2024 márciusi orosz elnökválasztásig a Krím-félsziget védelme mellett aktuális fő feladatként az elfoglalt területeket kell megtartaniuk, addig várhatóan marad a “különleges katonai művelet”.
Ukrajna viszont nem ér rá, mivel ha nem nyer idén a csatatéren (pl. nem foglalják vissza óriási szimbolikus győzelemként a Krím-félszigetet), akkor a várható orosz digitális mozgósítás és további kínai katonai hírszerzési technológiai segítség (elég csak arra gondolni, hogy Oroszországnak 74 katonai célú műholdja van, Kínának 68, míg a világelső USA-nak 123) a felőrlő háborúban minimum tartósan kiegyenlíti a Nyugat technológiai fölényét.
Ezért is lenne sokkal jobb nem megvárni a háború ilyen eszkalálódását, hanem minél hamarabb megkezdeni a béketárgyalásokat. Ahogyan azt a magyar kormány rendületlenül javasolja.
Kép forrása: Reddit