Ki nyer ma?

Meg tudja mondani, hogy ki most az olasz miniszterelnök?

De Berlusconi kormányfőre még emlékszik, ugye?

A francia miniszterelnök nevét fel tudja idézni? Marine Le Pen azonban egyből beugrik, nem? 

Na és hogy hívják a spanyol miniszterelnököt? Egyáltalán milyen párt van kormányon Spanyolországban?

De Aznar vagy Zapatero volt spanyol kormányfő neve talán rémlik, nem?

Azt meg tudná mondani, hogy ki ma a holland kormányfő?

(Geert Wilders és Mark Rutte holland kormányfő. Kép forrása: www.thetimes.co.uk) 

Aligha. Geert Wildersről radikális pártvezérről azonban már lehet, hogy hallott, ugye?

És ki ma az osztrák kancellár? Nem, már nem Wolfgang Schüssel.

Ki lett Tusk utóda Lengyelországban? Hallott már Ewa Kopaczról? De a radikális Kaczynski neve egyből rémlik.

Ma Európában mindössze három kormányfő van, akiknek a neve Európa-szerte ismert: Angela Merkel német kancelláré, David Cameron brit miniszterelnöké és Orbán Viktoré. (Oké, legyünk megengedők, az utóbbi hetekben felzárkózott melléjük Ciprasz görög miniszterelnök is.) Rajtuk kívül alig azonosítható, színtelen-szagtalan, pehelysúlyú figurák ülnek Európa országainak élén.

Régen a kormány- és államfők voltak a cselekvők. Ők mentek, tárgyaltak, ők formálták az európai politikai napirendet, róluk szóltak a híradások, ők szerepeltek a címoldalakon. Az ő nevüket még tudtuk.

És ma kiket ismerünk? Jobbára a radikális ellenzéki pártvezéreket. Az ő témáikról, az ő botrányaikról, az ő népszerűségükről beszélünk. Az európai elit nagy része névtelen és arctalan az európai közvélemény számára. A nevüket sem tudjuk, nemhogy azt, hova vezetik országukat és az európai kontinenst. Sokat elárul a helyzetről, hogy Marine Le Pen nevére másfélszer annyi találatot dob ki a kereső, mint Hollande-éra.

Persze el lehet intézni ezt egy kézlegyintéssel, hogy mindig abból lesz hír, ha a postás harapja meg a kutyát. Itt azonban többről van szó. Európa politikai elitje szellemileg elfáradt és kiüresedett. Arctalan hivatalnokok menedzselgetik országaik egyre szaporodó problémáit, miközben a kapuk előtt toporog egy új elit. Türelmetlenek, rámenősek, unortodoxok, kiszámíthatatlanok.

Annyiszor elmondták már, hogy Európa nagy átalakulás előtt áll. Ez mostantól nem jövőidő, hanem a jelen.