Ki fizeti Prigozsint?

1. felvonás

Jevgenyij, egykor a nagy Leninről elnevezett, de ma már Szentpétervárrá „visszaszürkült” városban élő vendéglős és lottóárus, a nagy szovjet összeomlás tartós zűrzavarában megismerkedik Vlagyimirral, akivel nyomban össze is barátkozik. S miként barátok közt ez gyakori szokás, kölcsönösen szívességeket tesznek egymásnak, hiszen Jevgenyij remek üzletember, Vlagyimir meg sokat tudó, nagyralátó politikus, köztük úgy megy ez, mint a karikacsapás.

Jevgenyij vendéglős egyszer csak úgy dönt, mint katonai vállalkozót is kipróbálná magát, végtére az üzlet az üzlet, hátha. Hadtáposból ezzel rögtön vezénylő tábornokká avanzsálna, ami azért még Napóleon korában sem volt mindennapi karrier, pedig ott aztán kéznél volt a marsallbot. Vlagyimir azonban ebben is támogatja őt, noha a hatályos orosz regulák elvileg tiltják az ölőipari magánvállalkozást, lévén az rendszerint állami monopólium. De mikor amúgy is a hálózatosodás korát éljük, s ez a Jevgenyij meg olyan rendes cselovek, miért ne alapíthatna ilyet? Ha valaki, ő tényleg alkalmas rá, picit szemet hunyunk, illetve amolyan „kivétel erősíti a szabályt” alapon kezeljük majd a dolgot. Szóval da. Legyen.

És hamarosan lőn egy paramiltáris, börtönökből is toborzott maszekhadsereg, kellő szerénységű kicsinyítő képzővel, a Wagner csoport.

2. felvonás

Jevgenyij új vállalkozása beválik, jól kiegészíti Vlagyimir rendes katonai gépezetét, itt is, ott is segíti a hadműveleteket. Néha ugyan a Wagner tagjai nem kifejezetten elegánsan ölnek, viszont roppant hatásosak, vagyis spongya rá. Egészen addig működik is ez, amíg Jevgenyij föl nem fedezi magában a nagy stratégát, s nem kezd el minden mértéken felüli, önálló hadvezérré válni.

Például Ukrajnában, ahol egyébként is régóta helyzet van, kezd nagyon a vezérkar idegeire menni. Szarvashibákat emleget, a főkatonák menesztését követeli, sőt már a politikát kritizálni se rest. Vlagyimir úgy gondolja, talán használ neki még a baráti szó, és érdemei elismerése mellett a reguláris kötelékekbe invitálja. Jevgenyijnek ez csak olaj a tűzre, eszébe sincs a rossz tábornokok parancsára masírozni, annál ő sokkal többet ér. Civakodásuk persze a világ tekintete előtt zajlik, nem csoda, hogy eközben Vlagyimir ellenségei elégedetten dörzsölik a tenyerüket. Számukra Jevgenyij, minden korábbi hibája ellenére, immár egészlegesen tökös, elkötelezett demokratának látszik. Ellenségem ellensége a barátunk, ezt tudjuk.   

3. felvonás

Jevgenyij, aki persze a mundérban is megmarad üzletembernek, nyilván latolgat. Mit érhetek Vlagyimirnak, mit érhetek Vlagyimir ellenségeinek? Ki fizet többet? Lássuk csak. Egy galibát mindenképp megér, hogy ezt kipróbáljam.

Ürügyet találva, maszekserege élén el is indul Moszkva felé, polgárháborút hirdetve s új orosz elnököt helyezve kilátásba. Aztán kap egy váratlan (?) telefont kettejük közös barátjától, a belorusz Aljakszandrtól, mire rükvercbe parancsolja csapatait, mondván ezt azért teszi, hogy elkerülje az „orosz vérontást”, amit előremenete közben kissé azért ontott.

Mindeközben persze azt a feladatát kiválóan teljesíthette, hogy puccskísérletével a figyelmet Vlagyimir belső sebezhetőségére irányítsa, ami több, mint hasznos Vlagyimir külső és belső ellenségeinek. Persze az sem kizárt, hogy Vlagyimir maga akart tőle ilyen kockázatos módon megszabadulni, bár ennek a valószínűsége kisebb. Mindenesetre Jevgenyij most Aljakszandr vendégszeretetét élvezi Minszkben - ki tudja meddig? A játszma s az üzlet még folyik, csupán a barátságnak annyi, de annak alighanem végleg.       

4. felvonás

A függöny lenn marad, mögüle halálhörgés hallatszik. Csak azt nem tudjuk még, kié.

(Kép forrása: Handout / TELEGRAM/ @concordgroup_official / AFP)