Kerry Szocsiban. Oroszok a karantén kijáratánál. Kínaiak a spájzban.

Mit jelent ez Magyarország számára?

Nem közismert tény, de 2010 után nem csak Magyarország hirdetett „keleti nyitást”, hanem a nálunk világpolitikai kérdésekben lényegesen fontosabb Egyesült Államok is.  Hillary Clinton 2011-ben a Foreign Policy szakfolyóiratban megjelent tanulmányának címe Americas Pacific Century, ami költőien kétértelmű: Amerika csendes óceáni évszázadaként és Amerika békés évszázadaként is értelmezhető, és amely szerint a 21. század az USA számára a csendes óceáni térségről fog szólni. Amerika „keleti nyitása” révén a kínaiak úgy érezték, hogy Amerika a felségvizeikre manőverez, ezért meghirdették a „nyugati nyitást” és 2013-tól egyre fokozottabban az USA hagyományos szövetségesei felé, az európai országok felé fordultak.


A kínaiak gőzerővel dolgoznak a kulturális, politikai és gazdasági szálak erősítésén Ázsia és Európa között. Erről szól az új Road and Belt (Út és Öv) kezdeményezés, amelyet a kínai nagykövetségek szerte a világban hivatalos honlapjaikon és a helyi médiában népszerűsítenek. Az új Road and Belt infrastrukturális alappillére a régi selyemút mintájára megépíteni egy új, modern, gyors vasúti összeköttetést Európa és Kína között, amelynek mentén a belső-ázsiai országok egy gazdasági övezetbe szervezhetők, és amelynek segítségével az áruk Kína és Európa között a tengeri szállításnál jóval gyorsabban, a légi fuvarnál pedig jóval olcsóbban célba juttathatók. Az alábbi ábra bemutatja a kínai terveket az új szárazföldi és tengeri útvonalakra, valamint a kőolaj és földgáz vezetékekre.

Amerika feltételezhetően rosszul mérte fel Oroszország erőpozícióját, amikor annak ellenére behatolt az orosz befolyási övezetbe, hogy az oroszok jelezték, nem hajlandóak többet feladni a világpolitikában betöltött szerepükből és befolyási övezetükből. Oroszország kivéreztetése és megroppantása egyelőre kudarcot vallott. Sőt, ami Amerika mint világ-hegemón számára még rosszabb, a kivéreztetési törekvés az oroszokat Kína karjaiba taszította. Az orosz-kínai közeledés szimbóluma az a 30 éves gázszállítási szerződés Oroszország és Kína között, amelynek részleteiről az orosz szankciók fokozódását követően pillanatok alatt megegyeztek a tárgyaló felek. (Akik egészen addig több mint egy évtizeden át meddő ártárgyalásokat folytattak.)

Hogy mi volt Amerika célja Oroszország meggyengítésével? Talán az, hogy hátráltassa az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok fejlődését? Mert hogy a fejlett technológiával rendelkező Európa és a nyersanyagokban gazdag Oroszország gazdasági közeledése kétségtelenül veszélyt jelenthet az amerikaiak egyelőre vitathatatlan gazdasági vezető szerepére. Csakhogy mintha rosszul mérték volna fel, hogy nem a szövetséges Európa és Oroszország közeledése jelenti a legnagyobb kihívást az Amerikai hegemóniára nézve, hanem Kína felemelkedése és ügyes diplomáciai manőverezése.

Ezt felismerve és Amerika közel-keleti ügyeire is tekintettel Kerry Szocsiba utazott, hogy tárgyaljon Putyinnal a két ország közös ügyeiről. Érdekes módon a Krím annektálásáról nem esett szó a sajtó nyilvánossága előtt.

Mit jelent ez számunkra? Talán még sosem volt ennyire kedvező egy gazdaságilag önálló kis nemzetállam számára a világpolitikai és világgazdasági helyzet. Az elmúlt évek gazdasági válságkezelésének köszönhetően újkori történetünkben először nem a külső finanszírozási kényszer, vagy a nemzetgazdaság belső tőkehiányából fakadó kiszolgáltatottság súlya alatt kell a nagyhatalmakkal és a világ vezető befektetőivel alkukat kötnünk, hanem gazdasági értelemben racionálisan, és értékelvű reálpolitikát folytatva hozhatunk döntéseket.  

Végezetül álljon itt egy példa a lehetőségekre. Az ukrán gázár alakulása jól szemlélteti, hogy a nagyhatalmak versengése milyen lehetőségekkel kecsegtet egy jól manőverező kisebb hatalom számára. Ukrajna az oroszoktól 268 dollár/ 1000m3 áron kapta a gázt Janukovics elnök elmozdításáig, majd utána az oroszok büntető jelleggel hirtelen 485 dollár/1000m3-re módosították az árat, hogy aztán később 385 dollár/1000m3-re korrigáljanak – ami még mindig magasabbnak számított mint az európai tőzsdei gázár. Erre az ukránok a norvégoktól kezdtek gázt vásárolni 340 dollár/1000m3 áron. Igen ám, de az oroszok nem hagyják könnyen elveszni a piacukat: a Naftogaz árpilis óta 3 hónapon keresztül 248 dollár/1000m3 áron adja a gázt Ukrajnának.

A verseny csodákra képes. Ha van. És ha tudunk élni vele.