Galló Béla
Galló Béla politológus

Kéne már egy jó kis önmarcangolás

Értem én, hogy az ellenzéknek ilyenkor azt kell mondania, hogy az egész Fidesz-kongresszus, s főként az Orbán-beszéd, említésre se érdemes. Szó sem esett benne Magyarország igazi problémáiról, az alacsony bérekről, egészségügyről, korrupcióról, miegymásról. Helyette ezerrel nyomták az öntömjénező vakerüket. Hadd kábuljon tőle, aki fogékony az ilyesmire.

Az ellenzék szerint a Fidesznek tehát illendő lett volna önkritikus kongresszust tartania. Marcangolhatták volna önmagukat óraszám, több mint fölényes két választási győzelemmel a hátuk mögött.

Vadul egymásnak eshettek volna, mikor a közvélemény-kutatások pártrangsorát jelenleg is jókora előnnyel vezetik.

Játszhattak volna kíméletlen tetemrehívást, mintha Orbánnak nem jönne be a kötcsei stratégia.


Stb, stb. 

Szóval azért elkélt volna a kormánypárt részéről némi mea culpa.

S ehelyett mit dörgölt az orruk alá Orbán?

Olyasmit, hogy a Fidesz az a párt, amelynek nincs igaza, de mindig igaza lesz. Idestova harminc éve itt vagyunk már, húzta ki magát, s itt leszünk a következő harminc évben is. Meg hogy sokkal jobb, ha irigyelnek minket, mintsem sajnálnának.

Valahogy így, körülbelül.

Legfontosabb kérdésük pedig – tessék megfogódzkodni! – úgy hangzott: mi motiválhat még a sikerek után?

(Szavaznak a küldöttek a Fidesz XXVI. kongresszusán.)

Kíváncsian várom, lesz-e valaha bátor ellenzéki politikus, aki nem átallja kimondani végre: elég!

Nemcsak a Fideszből, önmagunkból is elég!

Ez így nem vezet sehova.

Amit eddig csináltunk, az nulla, muszáj változtatni! 

Cikizzük, utáljuk, gyűlöljük Orbánt, de ezzel képtelenek vagyunk nemhogy utolérni a Fideszt, akárcsak megközelíteni is.

Ha minden olyan rossz, amit csinálnak, mi a titkuk, miért vezetnek évek óta fölényesen? Hogyan lehetséges ez?

Magyarázatnak elég vékonyka a társadalmat okolni ezért, rámutatván, hogy az istenadta nép könnyen felejt, s még könnyebben elbódítható. De akkor miért nem sietünk megokosítani a népet, horribile dictu, „visszabódítani”?!  Vagy ha igyekszünk, hol ennek a kézzelfogható eredménye, vagy legalább a nyoma?

Valahogy így kéne annak a bátor ellenzékinek megszólalnia, körülbelül.

Persze úgysem történik majd semmi.

Egymás közt ezután is sűrűn sort kerítenek majd a szokásos mentálhigiénés lelkigyakorlatokra, hogy aztán az egymásra tett vegyes benyomásaikat a társadalomra gyakorolt vonzerővel tévesszék össze, mint ahogy eddig.  

Továbbra is azt fogják követelni, Orbánék szórjanak hamut a fejükre, ez nem lehet vitás.

Mert ez a minimum.

Pedig ha valakire, inkább az ellenzékre férne rá egy jó kis önmarcangolás.