Galló Béla
Galló Béla politológus

Jönnek a progresszorok

Fokozódik, sőt felettébb fokozódik a nemzetközi helyzet mióta a neolib, föderalista európai főáram föllélegezhet.

A 2019-es Európai Parlament-i voksolásokon világossá vált, hogy a „populista” szuverenisták előre törtek ugyan, de az erőviszonyok még mindig a megcsappanó mainstreamnek kedveznek. Utóbbiak hamar fel is fogták, addig kell cselekedniük, ameddig lehet, ki tudja, mit hoz a holnap. Persze, nem esküdtek össze, á, dehogy. Politikailag ennél ők sokkal „korrektebbek”. Csupán minden tagország megfelelő erőivel gondosan egyeztették az érdekeiket, a húrokat összehangolták, amitől aztán annak rendje-módja szerint be is következett a fokozódás.

Elszántságuk Joe Biden győzelmével most új lendületet kapott. Hiába bizonyosodott be (nem először), hogy az amerikai választási rendszer bizony elég pókhálós már (igazából személyi igazolvány se nagyon kell hozzá), az uniós főáram Bident – történt, ami történt – vastapssal ünnepelte. Helyre billenőben a transzatlanti neolib egység: összeforr, ami mindig is összetartozott. Brüsszel óceánon túli társuralkodója, George Soros hipp-hopp, máris megmondta, mi a teendő. Végtére lehet bárki itt az unió soros elnöke, attól még ő a Soros. Most nem spekulált, nem köntörfalazott, kiadta szépen a régi-új napiparancsot: mielőbb el kell bánni a nemzeti szuverenitásukat védő magyar és lengyel kormányokkal.


Nincs ebben semmi meglepő, a progresszorok már csak ilyenek. Mint ahogyan abban sincsen semmi új, hogy e harcban a magukat szociáldemokratának nevező pártok – amolyan túlbuzgó segédcsapatokként – a neolibek mellett állnak. Velük együtt ők képviselik ma az agresszív progressziót, rövidebben: a progresszorok élcsapatát. Slavoj Zizek világhírű szlovén, posztmodern, neomarxista-leninista-lacanista filozófus (van ilyen csudabogár, de ő komoly könyveket is ír, nemcsak tudálékoskodik...) sietett is nyilvánosan elgondolkodni ezen. Biden valójában a nagytőke és a mélyállam „mérsékelt ügynöke, …semmi köze a progresszív ügyekhez”, írja Zizek. „Az Egyesült Államoknak el kell fogadnia, hogy ő is csak egy állam egy új, többközpontú világban… a legtöbb, amit tőle remélhető, hogy „nem változtat majd meg semmit.” Hát, ez nem valami reális várakozás, tartok tőle, Biden ezt azért biztosan túl fogja teljesíteni.

Súlyosan leninista szellemi stichje ellenére Zizek véleménye azért fontos, mert a maga módján ő legalább megpróbálja visszaperelni a neolib-„szocdem” főáramtól a progresszív jelzőt. Bármit értsen is a szlovén filozófus-sztár ma progresszivitáson, kétségtelenül nemzetközi visszhanggal mutat rá a jelenlegi „szociáldemokrácia” behódolására.

Tegyük hozzá, ez a behódolás végbement a konzervatívoknál is. A tradicionális konzervatívok manapság ugyancsak megkapják a magukét a „progresszív” főáramhoz tartozó elvbarátaiktól, ebből a szempontból a két klasszikus világszemlélet helyzete hasonló. A neolib főáramhoz való csatlakozás   nyomasztó elvtelensége, a nemzeti szuverenitás iránti egyetemes óhaj elutasítása, a multinacionális cégek ügyintézői szerepkörének jövedelmező felvállalása, a fontos társadalomszerkezeti problémák helyett a marginális tematikák iránti elkötelezettség – néhány elem a közös behódolás attribútumai közül. Emlékezzünk csak: amikor Soros megérkezik Brüsszelbe, Timmermanssal éppúgy csókot vált, mint tette ezt nemrég Junckerrel.            

Szóval, ne legyen kétség, jönnek a progresszorok.

Már nem a spájzban, hanem a nappaliban vannak.

(Kép forrása: itt.)