Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jön az új Bretton-Woods?

Henry Kissinger szerint a járvány után az emberiség ott fog tartani, ahol 1944-ben. Akkor született meg egy új, arany- és dolláralapú pénzrendszer. Most mi várható?

A járvány nem okozója, hanem katalizátora sok folyamatnak. A kereskedelemben a plázák helyét átveszi az online áruház, a munka világában a jelenléti munkát (ahol lehet) kiváltja a távmunka, a külföldi utazás helyett felértékelődik a belföldi nyaralás, míg az exponenciális gazdasági növekedésbe vetett hitet felváltja az egészség (élet) » klíma megőrzésének elsőbbsége.

A már korábban induló, a járvány alatt felgyorsuló folyamatok közé tartozik a nagy jegybankok kötvényvásárlási programja is, amely gigantikus adósságheggyé nőtte ki magát. Arról már többször írtunk, hogy ez olyan, mint a drog: ha valaki egyszer elkezdi, egyre nagyobb adagok kellenek a várt hatás eléréséhez. Az ördögi kört az is fűti, hogy a világgazdaság nagy pólusai nem maradhatnak le a többiektől, hiszen ha a FED 2, 4 vagy 6 ezermilliárd dollárt pumpál az amerikai gazdaságba, akkor az EKB-nak is “lépést kell tartania”.

Az elmúlt évtizedben a jegybankok által “teremtett” pénz a kereskedelmi bankok révén főként a tőzsdén és az ingatlanpiacon fújt óriási lufikat. Az arányokat jól érzékelteti az S&P 500 részvények árfolyam-nyereség aránya (Price-earnings Ratio, P/E), ami a történelmi 44-es értéken áll, miközben az elmúlt 150 évben a mediánszám 16 volt. A P/E azt mutatja, hogy egy cég éves nyereségéhez képest mennyit kell egy részvényért fizetni, vagyis most az elérhető egy dollár nyereségért a befektetők 44 dollárt fizetnek. Teszik ezt annak reményében, hogy az árfolyamok a csillagos égig tovább emelkednek.


A modell fenntarthatatlanságát Elon Musk és a Bitcoin példája szemlélteti. Cége tavasszal — kb. 40 ezer dolláros árfolyamnál — 1,5 milliárd dollárt fektetett be a kriptovalutába. Május közepén, amikor a milliárdos “kiszeretett” belőle, az árfolyam már 63 ezer dollárnál járt, hogy egy nagy zuhanás után most ismét 40 ezer dollár körül stabilizálódjon. Aki a különc milliárdos Bitcoint ostorozó május közepi Twitter-üzenetei előtt adta el bitcoinját, nagyon jól járt. A többiek nem. Hasonló várható a tőzsdén és az ingatlanpiacon is.

Gonosz nyelvek szerint — a Holdra és Marsra szállási terveihez állami támogatást remélő — Elon Musk csak szívességet tett az amerikai kormánynak, amikor kimaxolta az árfolyamnyereséget elzárta a nem állami kriptavaluták felé vezető menekülési utat. A nem államok által ellenőrzött kiskapuk bezárásával a megoldást tehát a jegybankok, kormányok és nemzetközi szervezetek körében kell keresni.

Erről beszélt a Valutaalap (IMF) elnök asszonya is, aki az SDR nevű elszámolási egységet tenné meg a Világ (digitális) tartalékvalutájának. A járványra hivatkozva 650 milliárd dollárral emelnék meg a rendelkezésére álló keretet és kriptavaluta (SDR/IMF Coin) formájában is elérhetővé tennék azt. Erre főként a jelenlegi fiat pénzügyi rendszer összeomlása esetén lenne szükség, így nem csoda, ha a jegybankok nagy tételben vásárolnak aranyat, vagy hozzák haza külföldön tárolt aranytartalékukat.

Amikor Joe Biden a 15%-os globális minimális társasági adó javaslatával érkezik a G7-csúcsra, akkor már az új pénzügyi rendszernek a bevételi oldalán dolgozik. A most felhalmozott adósságot ugyanis előbb-utóbb vissza kell fizetni, aminek több módja is lehet. Az USA mintha az inflációban bízna, míg az EKB továbbra is a negatív kamatokkal próbálkozik. Magyarország a gazdasági növekedéstől reméli az adósság — ismételt — csökkenését.

Amerikai elnökként Joe Biden a dollár nemzetközi hegemóniáját akarja megőrizni, amit a kriptovaluták elterjedése terén leginkább Kína digitális Selyemútja veszélyeztet. Az 5G-hálózatokba beépített Huawei komponensek és a jelentős kínai export-import ugyanis megkönnyítik a digitális jüan térnyerését, ami a közlekedő edények elvét követve a dollár és a nyugat világkereskedelmi súlyának további csökkenéséhez vezet. Az amerikai javaslatok ezért az 1944-ben megalkotott Bretton Woods-modell megújítására irányulnak, amelyekben (még) a dollár a meghatározó. A Kína elleni politikai támadások is ezt a célt szolgálják, Trumpnál durvábban, Bidennél a “szokásos” jóemberi mázzal leöntve azt üzenik: Ne kereskedjetek Kínával! Ne fizessetek jüannal!

Persze a kínaiakat sem kell sajnálni. Tavaly — pont az amerikai elnökválasztási kampány hajrájában — beengedték a Világ legnagyobb tőkealapját, a BlackRock-ot az ígéretes kínai tőkepiacra. Az International Finance Forum (IFF) május végi pekingi konferenciáján pedig elhúzták a Facebook fura ura, Mark Zuckerberg előtt a mézesmadzagot: a kétmilliárd Facebook-felhasználó és a digitális Selyemút által elérhető bő egymilliárd ember miért ne fizethetne a Facebook Diem (korábban Libra) nevű kriptovalutájával?

Elhúzták előtte a mézesmadzagot.

Peking azt szeretné az amerikai tőkével és IT-óriásokkal “nagyban” eljátszani, amit a német autógyárakkal “kicsiben”. Függővé akarja tenni őket a kínai piactól, hogy a “too big to fail” szabály alapján anyaországukban érvényesítsék politikai befolyásukat. Paradox módon most pont Kína szorgalmazza a kereskedelem és tőkeáramlás szabadságát, igaz, magára nézve csak fenntartásokkal. Biden és a mögötte álló erők ebben nem érdekeltek, mint ahogy — más megközelítésből — Donald Trump és az ő mögött álló erők sem voltak. Ezért várható, hogy a NATO- és G20-csúcson növelik a Kínára nehezedő politikai nyomást, és a várható pénzpiaci turbulenciák kivédésére felgyorsítják az új, (még) dolláralapú, Bretton-Woods rendszer globális keretének kialakítását.

(Kép forrása: Facebook/Mark Zuckerberg)