Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jogállamiság? Lárifári! Adósságorgia!!!

Brüsszelben jó címkét adtak minden idők legnagyobb hitelfelvételének. Miről terelik el a figyelmet?

Demokrácia monitorozás, jogállamiság. Ezek nem George Orwell híres regényének fordulatai, hanem a brüsszeli bürokraták agyszüleményei. Egész Európa a “jogállamiságról” beszél, holott a szó, ami jobban leírja a helyzetet, az adósságunió. Pontosabban az Európai Egyesült Adósállamok Felbonthatatlan Uniója.

Miről is van szó? Miről terelik el a figyelmet? Elsőként nézzük az idősíkot: az EU és az eurózóna egyben tartásához szükség van Francia- és Olaszországra, ahol 2022 tavaszán, illetve legkésőbb 2023-ban lesznek választások. Marine Le Pen és Matteo Salvini egyaránt elszánt arra, hogy országaikat kivezessék az adósságot és kereskedelmi mérleghiányt okozó eurózónából. Ezt kell a német házi exportpiacnak számító EU egyben maradásában érdekelt Berlinnek és az uniót adminisztráló brüsszeli elitnek mindenáron megakadályozni. Kerül, amibe kerül.

Határ a csillagos ég.


A déliek ezt pontosan tudják, és annak rendje és módja szerint ki is használják, vagyis még több pénzt kérnek. Az euróból és az egységes belső piacból szintén igencsak profitáló északi nettó befizető (“fukar”) országok próbálnak jó képet vágni a dologhoz és befizetéseiket minimalizálni » hitel formájában adni.

Második lépésként társítsuk az idősíkhoz az uniós forrásokat! A mentőcsomag  és az új költségvetés pont a francia és olasz választásokig tolná meg ezeket a gazdaságokat, így addig nem lenne szükség megszorításokra (pl. nyugdíjkorhatár-emelésre vagy ingatlanadóra), ami javítja az EU- és európárti kormányok újraválasztási esélyeit.

Miért jobb a mentőcsomag, mint az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programja? Az EKB már így is rekord összegben, 6,833 milliárd euróért vásárolt kötvényeket, ami az eurózóna GDP-jének 68 százaléka. Hiába príma adós az EKB, előbb-utóbb elérik a zászlósrúd végét. Megjegyzés a margóra: a tagállamoknak maximum 60% államadósságot engednek meg, miközben már hét tagország államadóssága lépi túl a saját GDP száz százalékát. Mennyivel “praktikusabb”, ha az EU, vagyis nemcsak az eurózóna országai adósodnak el? Így az EKB — végre — visszafoghatja a minden szabályt megszegő és tankönyvvel szembemenő kötvényvásárlásokat, és megmaradhat tartalék megoldásnak.

E kis pénzügyi kitérő után már értjük, hogy miért akarják az eurózóna kívüli országokat is az adósságunióba szuszakolni? A SURE bérkiegészítés és a Next Generation EU mentőcsomag egyszeri hitelfelvételként van eladva. Ilyenként van is értelme, hiszen a járvány miatti leállás után lökést ad a gazdaságnak és segíti a digitalizációra és klíma semleges energiatermelésre való átállást.

Akkor miért ódzkodik Lengyel- és Magyarország? Mert a “jogállamiságinak” csúfolt eljárással bármikor politikai nyomás alá lehet helyezni azokat az országokat, amelyek például tényleg csak egyszeri hitelfelvételként tekintenek a mentőcsomagra, mivel patrióta gazdaságpolitikájuk, vagy nemzeti valutájuk miatt nem kérnek az adósrabszolgaságból nincsen szükségük Brüsszel, vagy az EKB köldökzsinórjára.

Christine Lagarde EKB-elnök, Olaf Scholz német pénzügyminiszter vagy David Sassoli EP-elnök már pedzegetik, hogy az uniós hitelfelvételből rendszert kéne csinálni, így az eurózóna kívüli országok is fizethetnék az eurózóna déli országainak hitelezői és exportőrei “megmentését”.

Lengyel- és Magyarország a járvány előtti politika folytatásával 2030-ra nettó befizető is lehet, így a következő költségvetési tárgyalásoknál (2027-ben) már  ennyire sem lesznek zsarolhatók. MOST kell tehát egy mondvacsinált ideológiai alapú eljárást elfogadni, mivel gazdaságilag egyre kevésbé tudnak minket fogni. Azt gondolják, közös adósságból visszaosztott pénzzel meg tudják vásárolni a szabadságharcos nemzeteket. Ami a Fuggereknek és Rotschildoknak nem sikerült, miért sikerülne mai utódjaiknak?

(Kép forrása: itt.)