Jó-e Schulz szimata?
Schulz felívelése némelyek szerint legfőképpen a Mutti, azaz Angela Merkel kopásának köszönhető. Kétségtelen, hogy Merkel régi motoros már, ráadásul az utóbbi két-három évben nem is a legjobb köreit futotta, teljesítményét így saját csapattársai sem nézhették (nem is nézték) elégedetten. Szenvtelensége, mely korábban bölcsességnek tűnt, mostanra unalmassággá merevedett, ámbátor az „unalmas” Mutti ezzel együtt a komfortos változatlanságot ígéri, ami sokak számára még mindig kívánatos, kérdés, megfelel-e még a németek többségének.
Schulz, a messziről (Brüsszelből) jött ember friss szimatával a változtatás igényét érezte meg a német levegőben. Azt is beszámította, hogy a német társadalom lélektanilag (érthető történelmi okokból) túl konzervatív ahhoz, hogy elégedetlenségét a szélsőségek iránti túlnyomó bizalmával fejezze ki, hiszen mind a szélsőbal (a Linke), mind a szélsőjobb (AfD) nagyjából elérte voksszerzési lehetőségeinek határait. Az SPD viszont, gondolhatja Schulz, ennél jóval többet profitálhat Merkel kifáradásából, már amennyiben a Muttinál kissé izgalmasabb politikust jelöl a kancellári posztra. Lehetett volna ez a köztiszteletnek örvendő Frank-Walter Steinmeier ex-külügyminiszter is, csak hát Merkel őt a köztársasági elnöki poszt ígéretével jó taktikai érzékkel „száműzte”a pártpolitika fölé. (Mert annyira nem lehet azért fáradt a Mutti, hogy legveszélyesebb kihívó-jelöltét ki ne lője.)
De talán, sőt biztos, hogy Schulzot nem lesz ilyen egyszerű kiiktatnia. Az SPD kancellár-jelöltje tudatosan épít saját – Merkelénél eredendően dinamikusabb – kommunikációs stílusára, melyre éppen a változást akaró alsó középosztályi státusú munkásrétegek fogékonyak. Schulz hozzájuk fordul a szószékről, amikor az SPD korábbi harmadik utas politikáját ostorozza, mondván, hogy ez a Gerhard Schröderhez köthető kormányzás felelős a mai helyzetért, ez rendítette meg a német alsó középosztály sokáig szilárdnak hitt szociális komfortérzetét. Ezt az érzetet akarja nekik visszaadni Schulz többek közt azzal is, hogy megnövelné a munkanélküli-segély összegét és időtartamát, szélesítené az adómentes legalacsonyabb jövedelmi sávot, miközben pedig emelné a legnagyobb jövedelműek adókulcsait.
Erre már Oskar Lafontaine, a Linke egyik alapítója is felkapta a fejét, hiszen ő annak idején pontosan az SPD neoliberális iránya miatt hagyta ott a pártot. Szerinte azonban Schulz már ma is sokat tehetne a munkásosztályért, lévén, hogy koalíciós partnerként az SPD most is hatalmon van, nem kellene várnia ezzel szeptemberig.
Szavaiból alig burkolt szkepszise érezhető ki Schulz baloldali fordulata iránt. Lafontaine sokkal inkább pragmatikus populistának tartja a Brüsszelből visszatért politikust, akinek ha van egyáltalán titka, az csak a szimatában keresendő.
A politikában persze ez a „csak” se kevés. Mindenesetre a márciusi Saar-vidéki választáson hamarosan számszerűen is kimutatható lesz, vajon jól működik-e Schulz szimata.
Az meg kiváltképp pikáns, hogy a Saar-vidék éppen Lafontaine szűkebb pátriája.
(Kép forrása itt.)