Így lesz az orosz uránból amerikai

Az USA rég nem látott mennyiségű, 416 tonna orosz uránt vásárolt — írja a Moszkva tér blog. Megtehetik, hiszen az orosz uránra a Biden-kormányzat nem vetett ki szankciót és becslések szerint az amerikai atomerőművek legalább 16 (az európaiak 20) százalékában orosz eredetű fűtőelemet használnak. Mivel Oroszország rendelkezik a globális urán dúsítási kapacitások közel felével, piaci alapon biztosan megéri az amerikaiaknak a vásárlás, így nem kell óriási beruházásokkal egy új ipari vertikumot felépíteniük — gondolnánk.

A politika azonban felülírja a piaci logikát. Azokban az országokban, ahol guruló dollárokkal sikerült szivárványkoalíciókat hatalomra juttatni (Ukrajna, Csehország és Szlovákia), ott a Rosatomot a (kanadai tulajdonban lévő) Westinghouse cégre cserélik. Bulgária és Finnország is ebbe az irányba tart. Ne legyenek kétségeink, ha a háborúpárti magyar baloldal nyert volna, minden bizonnyal ők is felmondták volna a meglévő szerződést.

Honnan jöjjön a fűtőrúd?

Most, hogy Magyarország kivételével az összes olyan térségbeli ország átállt amerikai, vagy francia nukleáris fűtőelem-vásárlására, amely orosz atomerőművet működtet, “adja magát”, hogy Brüsszel a 12. uniós szankciós csomagban az oroszokkal való nukleáris együttműködést is megtiltsa. Tennék ezt úgy, hogy még az USA sem szankcionálja az orosz uránt, sőt, mint láttuk, rekordmennyiségben vásárol Moszkvától.

Mi lehet a háttérben? Arról már többen írtak, hogy a "XXI. század aranya” az információ lesz, így az adatfeldolgozás fogja egy nemzet, vagy gazdasági integráció jólétét meghatározni. Az adatfeldolgozáshoz pedig energiára van szükség. Rengeteg energiára. Az ukrajnai háború örve alatt a globalista elit most választja le Európát az olcsó orosz energiáról, az eddigi orosz függés egyre inkább amerikai függéssé kezd válni.

Ezt terjesztenék ki most a nukleáris energiára azzal, hogy az orosz atomerőművet működtető uniós országokat is amerikai fűtőelemekre állítanák át. Nem a beszállítói kör szélesítéséről, egy egészséges versenyhelyzet megteremtéséről és diverzifikációról van szó, hanem az egyik függésnek egy másik függésre cseréléséről.

Milyen “praktikus”, hogy az olajban gazdag Líbia, Szíria és Irak is a “demokráciaexport” célországává vált, Venezuela pedig szankciók miatt nem exportálhat olajat, így az USA vált a legnagyobb olajexportőrévé. Az Északi Áramlat gázvezetékeinek felrobbantása pedig az LNG terén nyitott új piacot és teret a dolláralapú elszámolásnak. A fosszilis energiát nyugaton úgyis csak 2035/2040-ig lehetne használni, utána megújuló, vagy más, például nukleáris energiára térnénk át.

Mivel az USA energiából önellátó, és Macron francia elnöktől tudjuk, hogy ott négyszer olcsóbb a gáz, az amerikai gazdaságnak nem lesznek energiaproblémái, ők biztosan fejlődni fognak. Az energiához való hozzáférés bizonytalansága miatt vándorol el az ipar Nyugat-Európából és főként az olcsó vezetékes orosz energia eddigi fő vásárlójától, Németországtól. A BASF példája jól mutatja, hogy mennyire nem éri meg az LNG-alapú gázt alapanyagnak használni és inkább Kínába telepíteni az energia intenzív termelést.

Az olcsó energia nemcsak a vegyiparban, kohászatban, vagy az akkumulátor-gyártásban kulcsfontosságú, hanem az adatfeldolgozásnál is. Emlékezetes: egy norvég fegyvergyár a kínai TikTok ottani szerverparkjának energiaigénye miatt nem tudta lőszergyártását fokozni. Ebből is látszik, hogy az adatfeldolgozás (Ipar 4.0, Dolgok Internetje, Just in Time Termelés, precíziós fegyverek működtetése, stb.) alapja az elérhető árú és mennyiségű energia.

Ameddig az emberiség a fosszilis energia kiváltására nem talál megfelelő alternatívát, az alap erőművi energiatermelésre térségünkben a nukleáris erőművek a legalkalmasabbak. A nukleáris szankciók körüli vita most dönti el, hogy e téren Európa önálló játékos marad-e, vagy az energiatermelés szinte egészénél a globalista elitek kiszolgáltatottjává válik?

(Fotó: hirado.hu)