Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Így lesz antiszemita a baloldal

Unalomig ismételt toposz, hogy az antiszemitizmus elsősorban kelet-európai és jobboldali jelenség. Egy állítás azonban nem válik igazzá attól, hogy sokszor elismétlik.

(Kép forrása: itt.)

Azt eddig is tudtuk, hogy az antiszemitizmus-kártya sok esetben a kelet-közép-európai országok megbélyegzésére szolgál. A nyugati értelmiség ugyanis előszeretettel tekint úgy térségünkre, mint egy holokauszt film díszletei közt játszódó pszicho-thrillerre, ahol a kőbaltás ősember erkölcsi szintjén élő bennszülöttek epedezve várják, mikor adódik lehetőség egy jó kis pogromra. Hogy ez így alakult, abban persze nagy szerepe volt a hazai ballib értelmiségnek, akik a nyugat-európai véleményvezérekkel karöltve építették a nyugat szellemi és erkölcsi felsőbbrendűségének hamis mítoszát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy igazolják saját civilizatórikus küldetésüket és legitimálják a Lajtától nyugatra meglévő igényt a térségünk feletti szellemi, morális és persze végső soron gazdasági gyámkodásra.


Ennek a mítosznak a másik eleme úgy szól, hogy a jobboldaliság és az antiszemitizmus kéz a kézben jár, lényegében egy tőről fakad, amiből az is következik, hogy a baloldal per definitionem nem lehet antiszemita.

Ez a sértő hazugság persze már számtalanszor lelepleződött, de mind a mai napig makacsul tartja magát egyes körökben, még akkor is, ha az utóbbi időkben egymást követik a nyugat-európai baloldali pártok antiszemita botrányai. Vegyük csak a legutóbbit, amely természetesen itthon kevés port vert fel a ballib médiában, ám annál nagyobbat az Egyesült Királyságban. A Munkáspárt alig egy hete függesztette fel Ken Livingstone párttagságát az egykori londoni polgármester antiszemita megnyilvánulása miatt. Livingstone egy interjúban többek között azt állította, hogy Adolf Hitler igazából cionista volt. Livingstone egyébként az interjúban azt a Naz Shah munkáspárti képviselőt vette védelmébe, aki korábban a közösségi médiában amellett érvelt, hogy Izraelt fel kell számolni, a zsidókat pedig kollektíven az Egyesült Államokba kell deportálni. Shah képviselőasszony kijelentései után egy ideig még frakcióvezetői tisztségét is megtarthatta, később azonban felfüggesztették párttagságát.

Azt gondolhatnánk, hogy a botrányok hatására a brit Munkáspárt kétszer is meggondolja, hogy kiket választ jelöltjének. Pedig nem. A párt jelenlegi, e cikk írásakor még csak főpolgármester-jelöltje, Sadiq Khan korábban iszlám szélsőségesek védelmében lépett fel emberi jogi aktivistaként, és azt javasolta, hogy a saría egyes elemeit építsék be a brit bíróságok működésébe. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek koránt sem ügyetlen elszólások, hanem a londoni muszlim közösség mozgósítására tett nagyon is tudatos kampányfogás.

De nem csak a szigetországban találkozhatunk baloldali antiszemitizmussal. Sőt, van olyan európai ország, ahol a probléma a kormányzat szintjéig is elér. Az elmúlt hónapokban a svéd Zöld Párt több tagjáról derült ki, hogy szélsőséges iszlamista és antiszemita nézeteket vall. Az egyik érintett, Mehmet Kaplan – aki egyébként miniszteri posztot töltött be a kormányban – egy nyilvánosságra került felvételen Izraelt a náci Németországhoz hasonlította. Egy másik felvételen Kaplan és a Zöld Párt több tagja látható, ahogy a Muszlim Testvériség egyik demonstrációján a szélsőséges iszlamista szervezet kézjelével üdvözlik elvtársaikat.

Jogosan merül fel bennünk a kérdés: mi történik a brit Munkáspárttal? Mi történik a svéd zöldekkel?

Erre a kérdésre keresi a válasz a National Review amerikai folyóiratban nemrég megjelent írás. A cikk a legalapvetőbb problémának azt látja, hogy a baloldali értelmiség nem hajlandó szembenézni a baloldal növekvő antiszemitizmusával. Az ilyen és hasonló eseteket általában igyekeznek annyival elintézni, hogy itt nem antiszemitizmusról, hanem anti-cionizmusról van szó. Más szóval: „Nem az egyes zsidókat gyűlöljük, hanem a zsidókat, mint nemzetet” – ez a legtöbb, amit a baloldal saját védelmében fel tud hozni.

A baloldal antiszemitizmusának okait a cikk szerzője történelmi távlatban vizsgálja: a baloldal története során többször összefonódott antiszemita gondolatokkal. Elég, ha csak a kommunizmusra és a sztálini tisztogatásokra gondolunk, amelyek célpontjai sokszor a „gyökértelen kozmopoliták” voltak. Ahogy a National Review cikke is megállapítja: a baloldal egy jelentős része a zsidókat okolja a szocialista világrend bukásáért és a kapitalizmus győzelméért.

A történeti előzmények természetesen fontosak, de nyugodtan hozzátehetjük, hogy a szellemi hagyományok mellett található egy közvetlen ok is a nyugati baloldal antiszemitizmusa mögött: az egyre népesebb számú muszlim szavazók kegyeiért folyó versengés. Úgy tűnik, az iszlám sikeresen integrálja a baloldalt Nyugat-Európában.