Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Hová tűnt Európából a tisztelet?

Miközben a tagországok egymás hibáit keresik, egyre jobban gyengül Európa. Egymás folyamatos kritizálása helyett fontosabb lenne a kölcsönös tisztelet.

„Tiszteletet a magyaroknak!” – állt nagy betűkkel a Fidesz európai parlamenti választási kampányplakátjain 2014-ben. Rövid, tömör, egyértelmű felszólítás. Technikailag tökéletes kampányszöveg. A választások hevében talán nem sokan gondolkoztak el azon, hogy a kormánypárt az Európai Unió egyik legmélyebb, egyre inkább kézzel fogható politikai problémájára mutatott rá. Nem felszínes populizmus, hanem mélyen megfontolandó gondolat.

(Június 23-án, vagyis holnap lesz népszavazás Nagy-Britanniában az ország európai uniós tagságáról.) 


Az Európai Unió egy újszerű politikai keretrendszert biztosít a nemzeti érdekek képviseletére. Európa gazdaságilag, kulturálisan és nyelvileg is sokszínű, a sokszínűség fő hordozói pedig a nemzetek, ezért beszélhetünk különböző nemzeti érdekekről. Ugyanakkor Európa több mint egy egyszerű tárgyalóasztal, ez különbözteti meg más nemzetközi szervezetektől, ahol akár alapvető kérdésekben is könnyen egymásnak feszülhetnek az államok. Az európai országok között rengeteg a közös pont, az elvi hasonlóság, amely az Európai Uniót értékközösségé is teszi. Ez azt jelenti, hogy számos kérdésben közös a kiindulási alap, így hatékony, jelentős döntések is viszonylag könnyen meghozhatóak. Ahol pedig nézeteltérések vannak, a közös alapokhoz visszatérve sokkal könnyebb megtalálni a megoldást, mintha nulláról indulnánk. Az sem hanyagolható el, hogy az EU tagállamok egy jól behatárolható területen, egymás közvetlen szomszédságában helyezkednek el, így egyértelműen hatással vannak egymásra. Ezért egy sikeres európai értékközösség minden európai ország érdeke és nemes célja lehet, így van ezzel Magyarország is.

Az európai értékközösségért való küzdelem azonban nem egyenlő egy elvont Európa-eszme imádatával. A bálványozás veszélyes, mert eltereli a figyelmet a valóságról. „Bálvány-Európa” helyett „Valós-Európát” kell tisztelni természetes adottságaival, előnyeivel és hiányosságaival együtt. Ha pedig a „Valós-Európát” tiszteljük, akkor az annak szerves részét képező nemzetállamokat is tisztelnünk kell.

Az elmúlt évek és a közelmúlt eseményei egyaránt a tisztelet és a kölcsönös bizalom megingására világítanak rá. Az EU tagállamok ahelyett, hogy egymás pozitív vonásait néznék, mindinkább a másik vélt, vagy valós hiányosságaira, fájó pontjaira igyekeznek rámutatni egyre érzéketlenebb módon. A média ebben nagy szerepet játszik. Ha valami jó történik egy másik országban, abból aligha lesz címlap sztori. Nem valószínű, hogy Magyarország vezércikk tárgya lehet Franciaországban a rekord alacsony inflációval, a rezsicsökkentéssel, a munkanélküliség csökkenésével, vagy a közelmúlt látványos fejlesztéseivel. De a magyarok is csak a brüsszeli terrortámadások után láthattak Belgiummal kapcsolatos címlapot. Egy egyébként igényes hetilap odáig ment, hogy az emblematikus „Manneken Pis” (pisilő kisfiút ábrázoló) szobor vízsugara alá montázsolt egy ketyegő bombát. Egy Magyarországon élő belga ismerős magából kikelve jegyezte meg: „Hagyjátok már Belgiumot, mi mindent megteszünk, amit tudunk!”. Belgium a terrortámadás miatt akkor másfél hete volt hazánkban téma. Ellenben több külföldi orgánum immár hatodik éve fogalmazza meg kisebb-nagyobb rendszerességgel, hogy a posztszovjet Magyarországon populista diktatúra van. Jogosak a nemzeti felháborodások, egymás piszkálása ugyanis nem szül bizalmat.

Manapság egyre többen hozzák fel abszolút érvként az EU mellett, hogy a szervezet azért jött létre, hogy a kontinensen ne lehessen többé háború. Azt azonban kevesen teszik hozzá, hogy ehhez nem csak egy intézményi rendszer és erős gazdasági kapcsolatok szükségesek, hanem egymás tisztelete is elengedhetetlen. Hiába erősítjük az uniós intézményrendszert, vagy bálványozunk egy sokszor elvont Európa-fogalmat, ha a tisztelet és egymás valós, demagógiától mentes ismerete hiányzik. A szerkezet lehet stabil, az áramkörök hibátlanul bekötve, a falak színesre mázolva, de ki akar egy rossz hangulatú házban élni, ahol minden lakó kétkedve tekint a másikra? A holnap esedékes brit népszavazás is azt jelzi, hogy nem minden a tetszetős épület, ha vannak lakók, akik a kiköltözéssel kacérkodnak.