Hosszú az árnyéka

Ha diktatúra van, nincs árnyékkormány, ha van árnyékkormány, nincs diktatúra. (Eme alapfokú összefüggést az Európai Parlament számos képviselőjének sem ártana rögzítenie, mielőtt Magyarországot nyüstölendő, szólásra emelkedik.)

Ámbár a politikai propagandában fölösleges a koherencia. Csak gyengíti az üzenetek hatásfokát. Sulykolni, sulykolni, és megint csak sulykolni, miként azt már genosse Goebbels is ajánlotta, mondván, így akár magamról is bemesélem nektek, hogy daliás, szőke, kékszemű árja vagyok.

Másfelől logikus persze, hogy a "baloldal" ritmikusan ismétlődő – de most aztán már tényleg igazi – „megújulása" momentán Dobrev Klára árnyékkormányába torkollik.  

Mi másba torkollhatna?

Ellentétben a többi ellenzéki párttal, a DK-ban rend van, Kiss néni, Nagy bácsi fegyelmezetten annak tapsol, akit Gyurcsány kijelöl. Hozzá még Klára szakasztott olyan is, mint ő, csak éppen üveg nélkül, hát nem?

De, tényleg tisztára olyan.

Szóval nincs itt semmi baj.

Dobrevnek előbb-utóbb amúgy is előre kellett lépnie egyet, miután Brüsszelben már szépen bedolgozta magát oda, ahol a legtöbbet tud az országnak… – ki-ki gondolja ide a megfelelő igét.

Székfoglaló beszédét azonban még nem a megújulásnak szentelte. Elemzés helyett értékközhelyek garmadáját ismételgette, és a szokásosan egyforrású ellenzéki magyarázatot bocsátotta közre, kevésbé rutinosan ugyan, mint a férje, de legalább olyan hosszan.

Mindennek a Zorbán az oka – ez volt a főüzenete. Ha a Zorbán nem volna, dőlne ide a pénz, egyből uszkve négyszázötven millió barátunk lenne, s rögtön mindenkinek jobban menne a sora. Jó ország lehetnénk, maholnap tejjel-mézzel folyó Kánaán, nem ilyen „félős”.

Mi a teendő? – adódott ebből számára ismerősen a kérdés. Mi más lenne? Le kell váltani a Zorbánt!

És ebben, de csak ebben idestova lassan másfél évtizede egyetértenek az ellenzéki pártok, és lassan másfél évtizede képtelenek arra, hogy leváltsák, vagy akárcsak megszorítsák a Zorbánt. Teli méretesnél méretesebb kudarcokkal, ennyi idő már megérlelhette volna fejükben a nagy felismerést: bennük van a hiba. Hogy nem kellene már annyit zorbánozni, jobb lenne valami új – komoly elemzésen alapuló – paradigma.   

De nem, most aztán már eljött az idő, most már sikerülni fog, ígéri Dobrev, leginkább persze a „fokozódó nemzetközi helyzet” negatív hatásaiban és a főáramú brüsszeli globalisták – a „jó oldal” – háttérsegítségben bízva. Meg persze abban, hogy kudarcos kollégái innentől fogva egyként besorolnak mögéje, szívesen látja őket, széles az ő háta, elférnek mögötte mind.

Elvállaltam, mondta Dobrev.

Dézsavű, mondjuk mi.

És látva árnyékkormánya tagjait, az egész vállalkozáson máris ott setétlik Gyurcsány hosszú, gótikus árnyéka.  

Fotó: MTI/Kovács Anikó