Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Hogyan készülnek a tudományos tények?

Avagy miként támadt rá Jürgenre a globalizáció a Hauptstrassén.

Közvélemény-kutatást készített a Bertelsmann vállalatóriás a globalizációról. A RTL Csoportot is tulajdonló német multi arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulunk mi, európai polgárok a globalizáció folyamatához. Mivel a Századvég is készített egy hasonló, 28 európai országra kiterjedő közvélemény-kutatást, érdeklődve vettem kézbe a felmérést.

("A Fidesz és a Jobbik szavazói jobban félnek a globalizációtól, mint a többi párt szimpatizánsai" - idézet a Bertelsmann kutatásából.)


A kutatást az Európai Unió 28 tagállamában végezték, mindössze 10 992 fő megkérdezésével. Ez azt jelenti, hogy országonként kevesebb, mint 400 állampolgár válasza alapján vonták le következtetéseiket a kutatók.

A közvélemény-kutatások módszertanáról tudni kell, hogy 500 főnél kisebb mintáknál már igen nagy a hibahatár, az ekkora mintaszámok országon belüli további bontásra nem is alkalmasak. Ennek ellenére a Bertelsmannál ezt az alig 400 fős mintát még tovább aprózták pártpreferenciák szerint, és így vizsgálták a válaszadók globalizációhoz való viszonyát. Hogy a dolog abszurditását érzékeltessük, a kutatás vizsgálta a KDNP szavazók globalizációs attitűdjét. Bár a magyar közvélemény-kutatók nem is mérik külön a kisebbik kormánypártot, a legjobb indulattal sem feltételezhető, hogy több lenne belőlük a 400 fős mintában, mint 1-2 fő.

Ráadásul a megkérdeztettek nem csak a választókorú népességből kerültek ki: már 14 éves kortól kerülhettek a mintába válaszadók. A mesterséges „fiatalítás” persze jót tett az eredménynek, hiszen a fiatalabb generációk körében a globalizáció szó lényegesen jobban cseng.

A cég felmérésben végül arra jutott – nem meglepő módon – hogy az európai polgárok szeretik a globalizációt. Csak az iskolázatlan, szegény és idős rétegek azok, akik nem értik az idők szavát és „félnek” a globalizációtól. És itt jönnek az újabb problémák.

Képzeljük el, ahogy Jürgen, a bajorországi Kelheim álmos kisvárosának polgára reggel felkel, megissza a kávéját, elindul a gyárba, majd egyszer csak szembetalálja magát a globalizációval, és úgy megijed, hogy beleőszül. Ezt követően pedig azt válaszolja a Bertelsmann kérdezőbiztosának, hogy igen, ő nagyon fél a globalizációtól. Életszerű helyzet, ugye? Vajon mit jelent egyáltalán a globalizáció a megkérdezettek számára?

A legtöbb ember vélhetőleg nem gondol róla semmit. Vagy gondol, de nem érti a kifejezést, csak ezt kellemetlen lenne bevallani. Vagy gondol valamit, de egészen mást, mint a Bertelsmann kutatás készítői.

Ha már a globalizációról készítünk felmérést, érdemes először tisztázni, mit értünk a fogalmon, vagy érdemes a kérdést úgy feltenni, hogy az átlag polgár ráismerjen a saját élethelyzetére. Például egyetért-e azzal, hogy ha olcsóbban lehet valamit egy másik országban előállítani, akkor a cégek odavigyék a termelést?

Nagyon valószínű, hogy igen más válaszokat kaptak volna a kérdezőbiztosok. Mindaddig, amíg nem tisztázzuk, mit értünk globalizáción, addig a kérdésre kapott válaszoknak sincs sok értelme.

Nem a Bertelsmann az egyetlen, amely ilyen és ehhez hasonló kutatásokat készít. Naponta látnak napvilágot a hasonló felmérések. Az adatokat nem tudományos érdeklődésből veszik fel és elemzik, hanem többnyire azért, hogy tudományosnak tűnő módszerekkel próbálják igazolni gazdasági törekvéseiket. A kutatás aztán bekerül a közbeszédbe, hivatkozzák tudományos fórumokon s a felmérés teljesen értelmetlen következtetései polgárjogot nyernek, ténnyé válnak. Beszélgetős műsorokban, konferenciákon idézik anélkül, hogy a kutatás relevanciáját bárki is megkérdőjelezné.

Így lesz egy egyszerű gazdasági manipulációs eszközből mindenki által elfogadott tény.