Hogyan gyűlöljük Orbánt?

A hosszú, bonyolult fejtegetések, olyan témákban, melyek nem nagyon érdeklik őket, unalmasak, vagy el sem olvassák őket, ha mégis, akkor egészséges módon gyorsan elfelejtik. Az egyszerűség természetesen egyszerűsítéseket igényel, így nyilván alkalmatlan bonyolultabb összefüggések megértetésére.

Ennek jegyében olvashatjuk százszámra az elítélő cikkeket a Fidesz választási kampányának „egysíkúságáról”, melyet azután – konszenzusos alapon – primitívnek és gyűlölködőnek ítélnek. Ez jutott eszembe, mikor egy bizonyos Ésik Sándor nevezetű ember írását olvastam, ami a „Hosszú cikk Orbán Viktorról” címmel jelent meg. No meg a közmondás is eszembe jutott, mi szerint: „Más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem.”

A cikk elején a szerző előre bocsájtja, hogy nem szeret Orbánról írni, de hát muszáj. Ebben megértő vagyok, lévén én sem szeretek Ésikről írni, mi több, olvasni sem szeretek tőle – de hát, ha már a szemem elé került, muszáj.

A cikk tényleg hosszú, röviden összefoglalva arról szól, hogy Ésik miképpen és miért gyűlöli Orbán Viktort. Azért sikerült hosszúra, mert egybegyűjti mindazon vádakat, melyeket hosszú évek alatt összehordott a haladó sajtó a miniszterelnökről. Ezt azon jelszóval teszi, hogy meg kívánja érteni, mit gondol Orbán Viktor. Ezt nem sikerül megfejtenie, azt azonban megtudjuk – bizonyára akarata ellenére – hogy ő mit gondol a „rendszerről”. Az elmeélesítés aktualitását a Sargentini-jelentés adja, de ez természetesen esetleges, ilyen bűnlajstrom összeállítására gyakorlatilag bármilyen hír alkalmas, hiszen – mint a haladó sajtóból tudjuk – mindenről és annak ellenkezőjéről is ő tehet, amennyiben a hír rossz.

Ésik üzenete úgy szól, hogy Orbán rossz és primitív, migránsellenes üzenetével gyűlöletet szít. Továbbá az emberek legrosszabb tulajdonságára, az idegengyűlöletre épít vele. Nincs ebben semmi érdekes, az összes haladó megmondóember erre a következtetésre jutott hasonló eszmefuttatások után. Hogy miért nem unják, azt nem értem. A kijelentései igazságtartalmától teljesen függetlenül, van egy elgondolkodtató mozzanata a dolognak. Jelesül az, hogy amit Orbánról és az ő politikai módszereiről állít/állítanak, azt ők maradéktalanul megvalósítják. Üzenetük egyszerű: Orbán gonosz és ezzel gyűlöletet is szítanak ellene, mindehhez pedig az emberek legrosszabb tulajdonságát, a gyűlöletet akarják kihasználni.

Ahhoz, hogy a kártékony gonoszságot elhitessék róla, bőségesen élnek az egyoldalú hírközlés módszerével, illetve a nyílt hazudozással is. Miközben azzal vádolják a kormánymédiát, hogy egyoldalúan tájékoztat, például a migránsok nyugat-európai viselt dolgairól, csak a rosszat közölve róluk, aközben ők Magyarországról egyetlen jó hírt sem közölnek évszámra, csak rosszat. Vádolják a kormányt az általánosítás bűnével, miközben hetekig élvezkedtek azon, hogy egy egri iskolában vizesek a falak, éreztetve, sőt kimondva: az oktatási infrastruktúra is romokban hever. Ha valaki fertőzést kap egy kórházban, akkor a kórházak életveszélyesek. És így tovább. A korrupció, milliárdok, helikopterek és kastélyok gyakori emlegetésével pedig a közönség irigységére akarnak apellálni. Jól láthatóan és vad élvezettel élnek mindazon eszközökkel, melyeket az ellenfélnek tulajdonítanak. Ez amúgy gyakori módszer, csak van egy kis bökkenő.

A bökkenő pedig az, hogy nem működik. Tudniillik nem csak az a politikai marketing szabálya, hogy egyszerű üzenetre van szükség, hanem az is, hogy azt el is kell hitetni a választókkal. Ami egyfelől technikai kérdés, kell hozzá pénz, paripa, fegyver, másfelől azonban – és ez a fontosabb – szükséges hozzá a célközönség ismerete is. Ha teljesen eltekintünk a moráltól, akkor is elgondolkodtató: miért nem hiszik el, amit hazudnak?

Esetükben az a probléma, hogy nem mérték fel, kik és mennyien hisznek nekik. Nem tudják megítélni (vagy nem akarják) hogy mekkora hitelvesztést szenvedtek el, nem most, mikor csak beszélnek, hanem akkor, mikor még cselekedhettek is. Tulajdonképpen a saját előítéleteik áldozatává váltak. Mélyen lenézve ugyanis a választókat úgy gondolták, hogy azok emlékezete rövid, és már rég elfeledték miket műveltek. Ez azonban, jól láthatóan tévedés. Az emberek emlékeznek, és emiatt akár igazat is írhatnának, azt sem hinnék el nekik. De hát nem ezt a módszert választották. Pedig a megoldás oly egyszerű: új munkához új férfi kell.