Hivatalos: 3,6 százalék a 2014-es magyar növekedés

Nem a méret a lényeg, hanem hogy mitől ekkora.

Nem különösebben izgalmas, hogy mennyivel nőtt a gazdaság 2014-ben. Sokkal érdekesebb, hogy hogyan. Az 1990-es rendszerváltás utáni időszakban ugyanis ez az első olyan év, amikor pénzügyileg fenntartható módon növekszik jelentős mértékben a magyar gazdaság.


Mit jelent az, hogy a növekedésünk pénzügyileg fenntartható? Röviden annyit, hogy nem hitelből növekszünk, hanem saját gazdasági teljesítményünk, munkánk révén. Vagyis a növekedést nem a hitelből finanszírozott lakossági fogyasztás és a hitelből túlköltekező állam hajtja, hanem a növekvő beruházások, a külkereskedelmi többletünk – azaz hogy többet termelünk mint amennyit elfogyasztunk – és a lakossági fogyasztás ésszerű, munkából fenntartható növekedése. Na ez az, amire nem volt példa az elmúlt 25 évben.

(Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

2014-ben a költségvetési hiány a harmadik egymást követő évben is a GDP 3 százaléka alatt maradt, az államadósság valamennyivel csökken, és ami ennél is fontosabb, az ország nettó külső tartozása négy év alatt a GDP 112 százalékáról 82 százalékára zsugorodott. Ez azt jelenti, hogy 30 százalékpontnyival kevesebb tartozás után kell a külföldi szereplők felé kamatot, osztalékot fizetnünk. Ez a pénz így nagyobb eséllyel marad itthon, kerül be a magyar gazdaság vérkeringésébe.

Az uniós szinten kimagasló növekedésben természetesen az EU-s fejlesztési források is jelentős szerepet játszanak. Elvégre az EU szegényebb országai közé tartozunk, és ezért nekünk úgymond jár ez a pénz – a gazdagabbaknak pedig az, hogy a munkaerő szabad áramlását kihasználva elszipkázzák tehetségeinket. És azért ne legyünk naivak, óvatos szakértői becslések szerint minden 1 euró EU-s fejlesztési forrásból 50 cent – lengyel elemzők szerint 60-70 cent – visszaáramlik a „feladónak”, vagyis az EU fejlesztési pénzeit finanszírozó fejlett gazdaságok vállalatainak.

Mekkora növekedés várható, ha az EU-s fejlesztési források értéke visszaesik? Feltételezhetően kisebb, de azért annyira nem kell kétségbeesnünk.

2015-ben beindulhat a hitelezés. A pénzügyi kondíciós index (PKI) a bankszektor hitelezési állapotát mutatja. Egészen pontosan azt, hogy a normális hitelezéstől eltérő hitelezési gyakorlat hogyan hat a gazdasági növekedésre. A PKI 2006-ban 2 százalékponton állt, 2014-ben -1 százalékponton. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ha a bankok egyensúlyőrző módon, a kockázatokat helyükön kezelve hiteleznének – vagyis a PKI értéke nulla lenne –, akkor 2006-ban nem 4 százalék lett volna a gazdasági növekedés, hanem csak 2, 2014-ben pedig 3,6 százalék helyett 4,6 százalékkal bővültünk volna!

Ne feledjük, hogy 2015-re nem csak a lakosság, de a bankrendszer is jelentős terhektől, kockázatoktól szabadul meg a lakossági devizahitel állomány forintosításával, illetve annak köszönhetően, hogy az MNB felvásárolja rosszul teljesítő hiteleiket. Ennek hatására pedig normális mederbe terelődhet a hitelezés, a PKI magához térhet.

Malmunkra hajtja a vizet a tartósan alacsony olajár is, ami legfőbb kereskedelmi partnereink részéről is tovább húzhatja exportunkat, miközben nyersanyag importunk értéke csökkenhet.

Több mint egy éves időtávon beérhet a keleti nyitás gazdaságpolitikája és a foglalkoztatást ösztönző eszközrendszer átalakítása. Továbbá mezőgazdaságunk is hatalmas potenciállal bír. Agrártermelésünk az 1985-ösnek egyelőre kevesebb mint a fele, miközben a világ élelmiszerigénye folyamatosan növekszik – 2050-re 40 százalékkal.

Azért ne legyünk hurráoptimisták. Oktatási rendszerünk, felnőttképzésünk és innovációs rendszerünk nem működik megfelelően, továbbá messze földön hírhedtek vagyunk a vállalkozásokat terhelő bürokráciánkról. Tehát mindaz, ami munkánk eredményességén és hatékonyságán nagyot növelhetne, megoldásra vár.

Mi ebből a tanulság?

Nem a méret a lényeg – ha van –, hanem hogy hogyan tartható fenn a fokozott izgalmi állapot..