Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Helló húszas évek!

Mármint helló 1920-as évek! Akkor a spanyolnátha után a nagyvárosokban indult a zabolázatlan züllés és sokan érezték úgy, hogy a globalizáció nyertesei. Aztán jött a világgazdasági válság.

A német könyveladási sikerlistát az 1920-as évek társadalmi és gazdasági válságáról szóló könyvek vezetik. A weimari években játszódó Babylon Berlin neo-noir krimisorozat immáron magyarul is látható harmadik évadjának egyik zárójelenete is az 1929-es tőzsdekrach. Vajon jól érzik a katasztrófa prófétái, hogy a történelem ismétli önmagát?

Kényes egyensúly.

A hasonlóság kézenfekvő. Akkor a spanyolnátha, most a Covid-járvány. Európa már akkor is hanyatló szakaszában volt, most is. Akkor az USA volt emelkedő pályán, most Kína. Akkor a mozik és magazinok diktálták a korízlést és -szellemet, ma az előfizetéses csatornák. A Nagy Háború és a spanyolnátha után ugyanolyan zabolázatlanul tobzódott az életkedv, mint most az egyes leállási hullámok között. Akkor is a nagyvárosok voltak a mondén és kozmopolita élet központjai, most is. A sort folytathatnánk.

Száz év alatt a tudomány és a technika persze sokat fejlődött. A folyamatok sokkal gyorsabban zajalak le. Kérdés, hogy mi, emberek mit tanultunk elődeink példájából? A globalista elit úgy tűnik, semmit sem tanult, és újult erővel lát neki az általuk “igazságosnak” és “fenntarthatónak” gondolt világ megteremtésének.


Akkor is, most is felülről érkezne a megváltás. Akkor a Népszövetség, ma az ENSZ szakosodott szervezetei a “filantróp” oligarchák alapítványaival karöltve hoznák el a Nagy Újraindításnak (Great Reset) nevezett szép új világot.

Ennek része az 1920-as évek német Birodalmi Bankjának politikáját idéző féktelen és egyre gyorsuló pénznyomtatás, ami a nyugati világban lassan eléri teljesítőképessége korlátait. Az arányokat jól mutatja, hogy az amerikai FED az idén a GDP 10-15 százalékának megfelelő új hitelt akar felvenni, aminek “eredményeként” a nemzeti össztermék 6 százalékos növekedését várják. A hülyének is megéri.

Ahogy száz éve, úgy most is “jó célok” érdekében költik nyakló nélkül a pénzt. Most éppen a jövő évi időközi választást kell megnyerni, megakadályozva ezzel azt, hogy Trump elnök befolyása növekedjen a Republikánus Párton belül és 2024-ben ő, vagy a politikája visszatérjen a Fehér Házba. Ez bármilyen áldozatot megér, pláne, ha azzal a következő generációknak kell majd csak szembesülniük.

Európában sem más a helyzet. Itt a francia és olasz választások előtt “kell” annyi pénzt kiszórni, hogy a szavazók jövőre a föderalista irányzatot válasszák. Az Európai Központi Bank immáron az eurózóna GDP-jének 70 százaléka körüli arányban vásárolt — minden uniós szabály ellenére — állami (és vállalati) kötvényeket.

Magyarország akkor, és most is a béke szigete. A polgári kormányzás 2010 után már nagyságrenddel csökkentette az államadósságot és növekedési pályára állította a magyar gazdaságot. Minden esélyünk megvan arra, hogy ez a járvány után is így legyen.

Nyugaton azonban más látszik. Ott halogatják a fegyelmezett költségvetéshez való visszatérést, nem tanulva a száz évvel ezelőtti történésekből. A nagy adósságorgia ideig-óráig azt az érzést adja a globalizáció főként nagyvárosi haszonélvezőinek, hogy jó úton járnak, ám a matematika könyörtelen törvényeit nem lehet büntetlenül áthágni. Ahogy a húszas években sem lehetett…

(Kép forrása: itt.)