Gyurcsány, a kiválasztott
El lehet-e választani egy politikai aktor és házastársa magánszemélyét és pénzét azok üzleti, vagy politikusi énjétől? Ez a vita foglalkoztatja most leginkább a politika iránt érdeklődő Amerikát, ahol Hillary Clinton elnökjelölti ambíciójának bejelentése után élénk oknyomozás indult. A New Yorkerben is arról értekeznek, hogy a Bill Clintonnak beszédenként kifizetett / alapítványainak alkalmanként juttatott akár több százezer dolláros tiszteletdíjjal és adománnyal vajon nem a következő esélyes amerikai elnök(asszony) jóindulatát akarják-e külföldi multik, vagy kormányzatok megvásárolni? Utóbbi az USA-ban is tiltott pártfinanszírozásnak számít, mint ahogyan Magyarországon is.
Ezek fényében is pikáns, hogy Brüsszel pont az Altust bízta meg konzorciumvezetőként a 28 tagország 2014-2020 közötti uniós fejlesztési projektjeinek elemzésével. Bár az Altus vezetője szerint ők nem a magyar kormányt ellenőrzik, hanem tapasztalatokat gyűjtenek és szakértenek, Csepreghy Nándor helyettes államtitkár szerint az Altus emberei máris kutakodtak a budapesti minisztériumokban. Szerinte azért is furcsa az Altus-konzorcium megbízása, mert ezt a munkát eddig Brüsszel saját apparátusával végezte el.
Miért lehet az Altus mostani brüsszeli megbízása a fentiek fényében aggályos? Ha egy politikától távoli személyek által ellenőrzött magyar céget választottak volna ki Brüsszelben, az nem lenne politikai hír. Az Altus meghatározó arcai azonban túl közel vannak a magyar belpolitikához, így a megbízás a hazai politikai erőtér részévé válik és átpolitizálódik. Brüsszel pedig nem szólhat bele a tagországok belügyeibe.
A most kiválasztott cég egyik tulajdonosa, Gyurcsány Ferenc szinte minden politikai kérdésben szélsőséges pozíciót foglal el: előrehozott választásokat, baloldali uniópártot és “Európai Egyesült Államokat” (egyfajta “szuper-Brüsszelt”) szorgalmaz. Így kergeti már évek óta maga előtt a többi balliberális pártot és politikust.
A DK és holdudvara szerintem nem csak türelmetlen, de egoista is. Az európaiságot, a köztársasági eszmét, a szakmaiságot és a demokrataságot is ki akarja sajátítani. Egy ilyen EU-s megbízás – talán akaratlanul és bizonyára áttételesen – ezt az imázst és világlátást erősíti és pénzeli, holott a parlamenti pártok többsége ugyanúgy támogatja hazánk uniós tagságát, mint a DK.
(Kép forrása: itt.)
Az Altus vezetője, Dobrev Klára egy januári interjújában úgy nyilatkozott, hogy férje, Gyurcsány Ferenc, már 2018-ban bölcsebb miniszterelnök lenne. Ez egybecseng a DK-elnök egyik tavalyi interjújában lebegtetett, szerinte 2018-ra, vagy 2022-re “ágaskodó” miniszterelnöki ambícióival.
Gyurcsány 2018-as (vagy későbbi) miniszterelnök-jelöltségét akár komolyan is vehetjük, hiszen Török Gábor és Tóth Csaba politológusok frissen megjelent könyvükben (a 579. oldalon) is azt feltételezik, hogy „Gyurcsány Ferenc stratégiai célja egyszerű: rehabilitálni kívánja magát, de nem úgy, mint egy 5-10 százalékos párt vezetője, hanem mint a baloldal vezető politikusa”.
Mint ahogyan azt a 2014-es országgyűlési választások kampányánál láthattuk, a ma még egymással veszekedő balliberális pártok vélhetően 2018-ban is választási szövetségre lépnek. Az alkudozásnál nem lesz mindegy, hogy melyik párt(elnök) milyen nemzetközi (uniós) kapcsolatrendszert és tapasztalatot, valamint “pénzt, paripát és fegyvert” tud a közösbe vinni.
Baloldali véleményformálók gyakran hangoztatott érve szerint a budapesti nagykövetségek mindenről tudósítják kormányaikat. Vajon az EU budapesti képviselete is? Akkor nehéz elhinni, hogy Brüsszel nem tud Gyurcsány Ferenc lebegtetett, “ágaskodó” miniszterelnöki ambíciójáról és csak találgathatunk, hogy miért teszi ki magát a magyar belpolitikába való beavatkozás vádjának.