Galló Béla
Galló Béla politológus

Győztél, ha mondom

A közeljövő politológiai doktoranduszainak igencsak remek témája lenne az orosz-ukrán háború mediatizációja. (Értsd: alárendelése a médialogika kívánalmainak.) Remek, mert állatorvosi lóként demonstrálható rajta civilizációnk számos információs hullafoltja.

Az, hogy a média nemigen tájékoztat már tárgyilagosan, hanem a háttérből irányító érdekcsoportok szájíze szerint emeli ki, vagy hagyja éppen homályban a háborús tényeket, csupán kiinduló pontja lehet egy valamire való doktori dolgozatnak. Afféle „kályha”, amitől elindulva még összetettebb konklúziókra juthatnak a jövő jeles politológusai.  

Illusztrációként most csak egy Foreign Affairs cikkre hívnám fel becses figyelmüket. (Ukraine’s Best Chance. A Successfull Offensive Could End War With Russia. By Rajan Menon, April 12, 2023) Olvasásakor tartsuk szem előtt, hogy a Foreign Affairs nem csak egy a számos, külpolitikára és nemzetközi ügyekre szakosodott folyóirat közül, hanem a mindenkori amerikai külpolitika formálóira mindig hatást gyakorló, s azok véleményét mindig ki is fejező fontos periodika.

A szóban forgó írás nem rejti véka alá: a Nyugatnak Ukrajna már eddig is sokba kerül. Egy lehetséges győzelem után a költségek persze csak tovább növekedhetnek, kábé sok száz milliárd dolláros újjáépítési összeg kalkulálható, miközben az ukrán költségvetési hiány megközelíti a 40 milliárdot. (Arról nem szól az amerikai fáma, hogy az újjáépítésben serénykedő cégek profitvonzatai hogyan alakulhatnak majd, mindenesetre sajnálni azért olyan nagyon ne kezdjük őket.)


Márpedig a győzelem, hála az „önzetlen” nyugati támogatásoknak, valószínű és lehetséges, állítja a cikk. A sokat emlegetett, bár még nem látható, de máris sikeresnek prognosztizált tavaszi ukrán offenzíva véget vethet a háborúnak, legalábbis az amerikaiak szerint. Putyin nem tudta Ukrajna jelentős részeit Oroszországhoz csatolni, hadserege kiszorult a megszállt területekről, s mi ez, ha nem győzelem? – kérdi a tekintélyes folyóirat.

Épp csak az eszmefuttatás utolsó mondata lóg ki kicsit a pozitív jövőképből. Mi szerint a sikeres offenzíva után ez akkor is győzelem lesz, ha Ukrajna azért ezt nem egészen így képzeli el. A szerző ugyanis sejtetni engedi, hogy Kijevnek, siker ide vagy oda, egy engedményeket tartalmazó, „pusztán politikai egyezséggel” kell majd beérnie, ami nemigen szerepelhet Zelenszkij vágyálmaiban. (Mintha Kissinger korábbi, de azóta – ki tudja, milyen nyomásra - visszavont javaslatát olvasnánk az akut konfliktus szükségszerűen kompromisszumos megoldásáról.)

Az se mellékes persze, mit tartalmazna a politikai egyezség, már ha egyáltalán sikeres lesz a tavaszi offenzíva… Mert olyat azért nehéz elképzelni, ami Putyint és Zelenszkijt egyaránt kielégítené, lévén ez nem kevesebbet jelentene, mint azt, hogy népük felé saját győzelmükként kommunikálhassák a megegyezést. További kérdés az is, ha Putyin marad, nem jelent-e az eleve vereséget Zelenszkijnek, illetve fordítva. Egyszóval milyen személyi feltételek férhetnek bele a kompromisszumba?

Csakhogy Putyinnak az amerikaiak aligha mondhatják meg, az oroszok mit tekintsenek győzelemnek, s mit nem. Zelenszkij viszont csereszabatos figura, akár bólint, akár nem, neki az USA diktál.

Washington Ukrajnának ezzel pedig most azt üzeni: mindenben tőlem függesz, ne ugrálj, akkor győztél, ha mondom.

Kép forrása: Shutterstock