Guruló dollárok alulról és felülről
Márki-Zay Péter (MZP) szerintem nem elszólta magát tavaly nyári interjújában a guruló dollárokról, hanem megelőzte a beszámolókból amúgy is kiolvasható botrányt, azt remélve, hogy a közvélemény a nyári uborkaszezonban átsiklik az akkor még csak 400 milliós, idestova négymilliárd forintosra duzzadt külföldi kampányfinanszírozási botrány felett.
A négymilliárdnyi “mikro adományról” mostanra sejthető, hogy azt zömében néhány makro adományozó dobta össze, akik sorrendben a magyar, olasz, brazil, török és lengyel választásokba is be akartak avatkozni “alulról”, a pénzükkel. Ehhez választották az Action for Democracy (A4D) szervezetet eszközül. A négymilliárd forint kb. tízmillió dollár, ami kint kerekítési hiba, Magyarországon viszont sok pénz. Nem is nagyon költöttek belőle sokfelé, azóta lemondás helyett számos pártvezető fogta a dollárok visszafogottan látványos elköltésére az eddigi legnagyobb kétharmados Fidesz-győzelmet.
A négymilliárd tavaly erre volt elég, Orbán Viktor a választás estéjén jól summázta az eredményt, amikor a küldött pénzt “Gyuri bácsi legrosszabb befektetésének” minősítette.
Joe Biden csapata most tétet emel, Samantha Power, az amerikai külügyminisztérium irányítása mellett működő US Aid kormányzati szervezet vezetője a minap Budapesten járt és bejelentette, hogy szervezete visszatér a térségünkbe, és rögtön 200 millió dollárt tolnak a globalista szankció- és háborúpárti propagandába és nyomásgyakorló szervezetekbe a “független” újságírók képzésébe és az “igazi” a Twitter korábbi vezetése által is használt moderálási elvek mentén működő médiaszabadság megteremtésébe, amit a “civil szervezetek” támogatásától remélnek.
Samantha Power, az USAID vezére Magyarországon: most 200 millió dollár gurul a térségbe
Amennyiben a 200 millió dollárnak csak a tizede jut a csatatér államnak számító Magyarországra, az is minimum a duplája annak, amit a Soros György-féle “mikro” adományozók tavaly toltak a baloldal kampányába.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért érdemel hazánk ekkora figyelmet a Fehér házban? A választ már jól tudjuk: A patrióta magyar politika ugyanis egy olyan működő alternatívát kínál a nyugati rendszeren belül, ami ragadós. Az újkori népvándorlásra 2015-ben adott magyar válasz (a fizikai és jogi határzár) Donald Trump Amerikájában is sikeresen alkalmazásra került. Azóta Európában a Willkommenskultur helyét Norvégiától Bulgáriáig határkerítések vették át, és még a németek is rájöttek, hogy a tömeges migráció helyett inkább – angolszász mintára – az agyelszívásra kéne áttérniük.
A washingtoni Deep State héjái most – joggal – attól félnek, hogy a szankciókritikus és következetesen békepárti magyar álláspont ugyanúgy ragadós lesz a nyugati tömbben: Előbb Európában, és egy 2024-es republikánus elnökválasztási győzelem esetén akár még az USA-ban is.
A magyar kormány ugyanis minden stratégiai ágazatban eredményesen állított alternatívát a mikro adományozók üzleti modelljével szemben. Az Ursula von der Legyen által SMS-ben lebotolt, a Pfizer által forgalmazott vakcinák mellett orosz és kínai vakcinákat is vásárolt. A tengerentúli LNG és kőolaj helyett, amíg lehet, vezetékes orosz gázt és olajat veszünk, amihez Szlovákia és Csehország is csatlakozott, Ausztria és Németország is így tett volna, csak ott a szankciópárti mainstream ezt megakadályozta.
Az amerikai fegyvervásárlások mellett a honvédség francia helikoptereket; német harckocsikat és önjáró lövegeket; cseh kiképzőgépeket; török csapatszállítókat is vesz, amelyek zömét már itthon gyártják. Magyarország együttműködik a kínai Huawei céggel, amelynek hazánkban van európai szervizközpontja, a Belgrád-Budapest vasútvonalról már nem is beszélve. Ezeknek az üzleteknek a zöme euróban, rubelben, vagy jüanban és nem dollárban bonyolódik, ami szintén zavarja a dollár globális vezető szerepében érdekelt köröket.
A Kínával való új hidegháborúra készülő washingtoni héjákat mindez zavarja, és mivel a magyar baloldal, illetve annak propagandasajtója alkalmatlannak bizonyult az immáron negyedik kétharmad megakadályozására, most az “alulról”, “mikro” adományok formájában érkező guruló dollárokat “fentről” minimum megduplázzák, és “profik” kezébe adják a feladatot.
Látva Tordai Bence sajtóhírek szerint 150 milliós budai villáját és a későbbi DK-s előválasztási jelölthöz guruló nyolcmillió forintot és a frissen érkező 200 millió dollár magyarországi kampányokra fordított részét, kérdés, hogy lesz-e még egyszer 44 millió forint tollakra 20 000 önkéntes választási megfigyelő, vagy egyáltalán olyan aktivista, aki – Lenin fordulatával – “hasznos idiótaként” ingyen, vagy a saját pénzén fogja a globalisták szankció- és háborúpárti propaganda szekerét tolni?
Nehéz dolguk lesz, hiszen egy népszerűtlen politikai terméket, végső soron a szankciók és a háború támogatását kéne azokra a magyarokra tukmálniuk, akiknek a Századvég tavaly őszi mérése szerint 92 százaléka békepárti, ami azóta sem sokat változott, mivel egy idén januári mérés szerint a fővárosiaknak 85 százaléka is így gondolkodik.
Fotó: AFP