Great Reset: Két nap, félhold és egy csillag
A globalista elitek neomarxista Great Reset projektét bemutató sorozatunk korábbi részeiben már szó volt arról, hogy a tulajdon felszámolása ellehetetlenítése után a legfontosabb dolgokat (lakás, autó, digitális eszközök és háztartási nagygépek) bérelni fogjuk, persze csak akkor, ha nem vétünk a rendszer bérbeadó cégek “etikai kódexe” ellen és nem tagadják meg tőlünk a hozzáférést. A mindennapi húsevés is a múlté lesz. Brüsszel új fehérjeforrásként már engedélyezte a lisztkukacot, amit ugyanolyan ízletesen el lehet készíteni, mint a szójatejből készült Café Lattét. Sorozatunk harmadik részében az USA jelenleg vitathatatlan dominanciáját érő fontosabb kihívásokat vesszük sorra.
Francis Fukuyama szerint 1989-ben a “történelem a liberális rendszer győzelmével” ért véget. Mára kiderült, hogy ez nem megállapítás, inkább vágyvezérelt gondolkodás volt, amit Samuel P. Huntington nem sokkal később két elmélettel is finomított. Az első szerint demokratizálódási hullámok és azok ellenhullámai váltják egymást, így a térségünket érintő 1989/1990-es harmadik ilyen hullámnak is kell lennie egy ellenhullámának. Huntington másik elmélete szerint az új világrendben már a civilizációs (kulturális) törésvonalak mentén alakulnak ki konfliktusok.
Fareed Zakaria 1997-ben már arról írt, hogy a gazdaságilag sikeres államok nem a nyugat liberális demokráciái, hanem valamilyen másfajta társadalomszervezési modellt követő országok. Ezt a gondolatot karolta fel Orbán Viktor 2014-es tusványosi beszédében, amikor arra utalt, hogy a nyugati integrációs rendszerek részeként Magyarországnak a gazdaságilag sikeres országok modelljéből kell tanulnia. A globalizáció spontán szakasza ugyanis nyugaton általános életszínvonal csökkenést, keleten pedig látványos felzárkózó fejlődést hozott, ami miatt az “illiberális” modell a Nyugat-Európát 1945 után sikeressé tevő régi vágású kereszténydemokrácia gondolatára finomodott.
Egy szuperhatalom legfontosabb ismertetője a hadserege, amely a világ bármely pontján képes beavatkozni. Az USA hadserege vitathatatlanul ilyen, elvégre annyit költenek rá, mint az utána következő tíz ország haderejére együttvéve. Gond az amerikai társadalom áldozatvállaló készségével van, amely már a 2,400 afganisztáni halottat is sokallta, ami nagyjából a fele az Irakban elszenvedett amerikai veszteségnek (4,400). A Powel-doktrína, miszerint csak olyan háborút érdemes elindítani, amelyből idővel ki is lehet lépni, már a múlté. A nyugatnak nincsen a katonai beavatkozáson túl olyan modellje, amivel a globális délen működőképes társadalmakat tudna felépíteni. Az afganisztáni kivonulás képei sem erősítik a nyugat iránti tiszteletet, ahol motorkerékpáron érkező, szandálos hitharcosok Kalasnyikovval foglaltak el százezres városokat.
A dollár egyeduralma sem magától értetődő. Az amerikai elit a petrodollárt át akarja állítani digitális alapokra, elvégre a XXI. század “aranya” az információ lesz, aminek feldolgozásában az USA világelső. Nyugat-Európa orosz energiáról való leválasztása is így érthető meg, elvégre az elektromos autózáson és a hőszivattyúkon túl az adatfeldolgozáshoz is temérdek energiára val szükség, amit Nyugat-Európa az Északi Áramlat felrobbantása után a tengerentúlról és dollárért vehet. Az amerikaiak a Huawei és a Tik-Tok kiszorításával mindent meg is tesznek előnyük megőrzéséért, elvégre itt csak öt-hat chipgyártó nagyhatalommal kell versenyezniük. Ha Montanában sikeres lesz a Tik-Tok betiltása, felgyorsul a leválás. Ezt látva a BRICS-országok a dedollarizáció jegyében már gőzerővel dolgoznak a saját — arany fedezetű — közös valutájukon és átutalási rendszerükön, hogy kivédjék a SWIFT-rendszerből való kizárás veszélyét.
Az USA populáris kultúrája jelenleg még meghatározó, ám a gender-ideológia erőltetése sokat ront ezen. Hollywood mintájára épült ki Bollywood, de a globalizáció jelenként már török és brazil szappanoperák, kínai és orosz nagymozis filmek is komoly tömegeket vonzanak az adott országban. A nyugati egyetemek is sokat veszítenek azzal, ha a matematikát, fizikát és a komolyzenét a “kizsákmányoló, heteroszexuális, keresztény, fehér férfiak privilégiumának” tartják, a történelmet és irodalmat az osztályharcok történeteként és a dialektikus materializmus jegyében a kisebbségek elnyomásának egyoldalú perspektíváján keresztül tárgyalják.
Az, hogy az évtized végére “hány nap lesz az égen” attól is függ, hogy a “hanyatló“ nyugat meg tud-e újulni, és meg tudja-e őrizni szabadságát? A vélemény, a tudomány, a kultúra és a vallás szabadságát. Ezek az értékek tették naggyá Angliát, majd az USA-t, és amikor az angolszászok legyőzték a XX. század totalitárius diktatúráit, a világ nagy részén is ezek az értékek domináltak. A szabadság a kereskedelem szabadságát is jelenti, amit napjainkban az ázsiai növekedési központokkal való kereskedelem jelent. Pontosan erre utalt Orbán Viktor egy tavalyi beszédében: Nekünk a leválás (Decoupling) helyett összekapcsolódásra (Connectivity) van szükségünk.
(Kép forrása: Data Rush)