Gin vagy borovicska

Talán a jó borovicska is megtette volna, hisz’ a remek szlovák borókapárlat legalább olyan szintű nedű, mint a holland eredetű angolszász ital.

De ha gin, hát gin, mellőzzük az ízlésbíróságot.

Így vagy úgy, a szesz politikai jelentősége azonban vitathatatlan. Nehéz szakma a hatalom, komolyabb művelése közben olykor békákat is muszáj lenyeldesniük szegény politikusoknak. Szesszel azért csak könnyebb ez, agyára eresztett Unicummal, van, aki még roppantul utált partnerét is képes a keblére ölelni. Sőt akad politikus, akinek jószerivel ma már a whisky a legfontosabb (netán az egyetlen) üzemanyaga, nem is kell hozzá neki béka se. Korántsem a néhai Mr. Churchillre gondolok, nála egy „kissé” azért alacsonyabb kategóriájú, eleven politikusra, Britanniától dél-keletebbre, arra, akit errefelé Unicummal szokás ölelgetni. 

Ginre pedig azért volt szüksége most a derék szlovák államszolgának, mert mint büszkén kifejtette, anélkül nem tudta volna a szóban forgó találkozást megemészteni. Gyomrát attól elrontotta már, hogy kollégája egyáltalán szóba állt az exminiszterelnökkel, aki szerinte „gerinctelen ember, egy hithű kommunistából lett bérmálkozó katolikus”.

Nocsak.  

Mutatis mutandis, Paulus egy gerinctelen alak, maradt volna meg hithűen pogány Saulusnak?   

Fico persze ellentmondásos figura (ki nem az Szlovákiában?), ám ez legyen a szlovákok belügye, bogozzák ki maguk. Pontosabban ítéljék csak meg a választói. Mindenesetre az több, mint furcsa, hogy politikai vetélytársai Ficót egyetemleges, mindenkinek kötelezően betartandó tiltólistára helyezik, s még csak azt se nagyon titkolják, hogy miért. Mert tartanak tőle - no persze mindezt a demokrácia nevében.

Még akkor is fura ez, ha Pozsonyban éppen jogi herce-hurca folyik ellene, hiszen míg nincs jogerős ítélet (s úgy hírlik, nem lesz, az eljárást megszüntették), addig – jogállami ismérv ez is - érvényesülnie kellene az ártatlanság vélelmének.

Ez utóbbi vonatkozik történetesen von der Leyen asszonyra is, aki Brüsszelből szigorú szájjal szórja szét a szankciókat, s az átláthatóságot is folyton szóvá teszi, miközben őt magát bizonyos Covid-ügyekben némiképp a gyanú „könnyű illata” lengi be. De amíg nem kerülnek elő azok az „érdekes”, átláthatatlan  sms-ek, addig Ursula folttalan, mint a kosztümjei. Ám ha neki ez kijár, járjon ki ez másoknak is.

Káčer olthatatlan gin-szomja persze attól keletkezhetett, hogy Szijjártó és Fico a nemzeti érdekek érvényesítésének lehetőségeiről is beszéltek.Kácer tudniillik nem csak északi szomszédunk külügyminisztere, egyúttal Európa-ügyi miniszter is a koalíciós kormányban, s e minőségében nyilvánvalóan a föderatív Európa elszánt érdekképviselője.

Számára az lehetett igazán a fülsértő „zene”, hogy ők ketten – a magyar és a szlovák nemzeti politikus - megátalkodottan a nemzetek fontosságáról, s nem az európai föderáció felé vezető fényes sugárút nagyszerűségéről eszmecseréltek.            

 Ezt hallván, nem csoda, ha Káčer úrnál gyorsan előkerült a gin.

Véletlenül sem a borovicska.