Nem mindegy, hol a bankok széfje, ha nem hiteleznek

A kereskedelmi bankok több mint két éven át a kéthetes jegybanki betéteik után évi 270 milliárd forint kamatot realizáltak, ami a GDP közel 1 százaléka.

A közelmúltban olvastuk a Defacto blog bejegyzését, mely rámutat, hogy a külföldi bankok a válság alatt nem kivitték a pénzt, hanem behozták a tőkét meggyengült leányaik megtámogatására. Az adatok önmagukért beszélnek – a válság alatt és utána nőtt az országba áramló források mennyisége. Ez eddig egyértelmű; ha viszont a hazai hitelpiac valós problémáiról szeretnénk képet kapni, akkor más kérdéseket is érdemes felvetnünk.


Vajon az országba áramló banki tőke egyet jelent-e a gazdaságba áramló forrásokkal? Nem feltétlenül. A külföldi bankok a válságot követően – a világgazdasági környezet hatására – alapjaiban változtatták meg hitelezési politikájukat. A 2009-től megkezdődő credit crunch (hitelválság) bizonyítja ezt. A pénzügyi kondíciós index értéke a válság előtti értékéről több mint 3 pontot zuhant, a bankok hitelezési gyakorlata átlagban 1 százalékponttal fogta vissza a gazdaság növekedését a válság utáni időszakban az egyensúlyi szinthez és több mint 3 százalékponttal a válság előtti szinthez képest. Várhegyi Éva úgy látja, hogy a válság kedvezőtlen hatásait a kezdeti időszakban ráadásul erősítette a nyugat-európai kormányok protekcionista politikája is, ami térségünk leánybankjait hátrányos versenyhelyzetbe hozta.

A hitelezés visszafogása paradox módon a hazai leánybankok feltőkésítésével párhuzamosan történt (ahogyan egyébként az 1929-es válság idején is). A két jelenség között az alábbi ábra teremthet kapcsolatot, mely jól szemlélteti, hogy 2008 után a kéthetes jegybanki betétek állománya drasztikusan megnőtt, 1000 milliárd forintról 4500 milliárdra! Ez azt jelenti, hogy az IMF/EU hitel átmenetileg átvette a bankok helyét az államadósság finanszírozásában is, míg bankok szívesebben fektették forrásaikat a jegybank eszközeibe (nem sokkal) alacsonyabb, de biztosabb hozamokat keresve ezzel. Pénzüket tehát – a nagy, tőkeerős vállalatok hitelezése mellett – a jegybankban helyezték el.

Mit jelent ez pénzben kifejezve? Amíg a jegybanki alapkamat 6 százalék körül alakult, addig a kereskedelmi bankok a 4500 milliárd forintos kéthetes jegybanki betéteik után évi 270 milliárd forint kamatot realizáltak, ami a GDP közel 1 százaléka. Ahelyett, hogy hitelezték volna a gazdaságot, elég jól kerestek a kockázatmentes jegybanki betéteken 2010-2012 között, amíg a jegybanki alapkamat igen magas volt. (Lásd az ábrát.) Tehát még az sem mondható, hogy mindegy volna, hol a bankok széfje, ha nem hiteleznek, mert ha itt van nálunk a pénzük, akkor az MNB – és közvetetetten – az adófizetők pénzét apasztják magas kéthetes jegybanki betétre fizetett kamatok esetén. Érdekes módon ez az összefüggés nagyon ritkán kerül nagyító alá, amikor a jegybanki nyereség/veszteség felhasználásával foglalkozunk mi közgazdászok.

Hogy mi vezetett ide és milyen lehetséges megoldási irányok létezhetnek, legközelebb számba vesszük.