Fizessenek a multik!

Számos, korábban szidott és lesajnált “politikai hungarikum” fut be európai karriert. A határkerítés és a tranzitzóna után most éppen az ágazati különadók (“multiadó”) iránt nő az érdeklődés. Az új varsói kormány a lengyel családok szociális támogatását fedezné ilyen forrásból. A minap az Európai Bizottság is bejelentette, hogy lecsap az “adóoptimalizáló” (=adócsaló) multikra, akik évi 50-70 milliárd euróval rövidítik meg a tagországok költségvetését.

(Moscovici uniós biztos az adóoptimalizáció hátrányait bemutató kisfilmben.)

Közhely, hogy a globalizáció 2.0 jelenlegi formája csak a gazdagoknak és a multiknak kedvez. Az Oxfam friss felmérése szerint a leggazdagabb 62 ember olyan vagyonos, mint a Föld lakosságának fele (=3,5 milliárd ember). A helyzet csak romlik, világszerte emberek millió csúsznak egyre lejjebb, miközben a multicégek és bankok egymással versenyezve tornázzák fel a részvényeseknek fizetett osztalék és a menedzsereknek fizetett prémiumok összegét.

C’est la vie! Mit lehetne tenni? — kérdezik sokan, és ezt tartják a világ rendjének. Pláne, ha pont ezen multik és nagybankok által birtokolt médiát olvassák/nézik, vagy azokra a politikusokra hallgatnak, akik hivatali idejükben ennek a neoliberális gazdasági-politikai érdekkörnek kedvező döntéseket hoznak, hogy aktív koruk után véletlenül pont ezen cégek alapítványainak szervezésében tartsanak jó pénzért előadásokat, vagy ezen cégek adjanak nekik jól fizető munkát.

A rendszer viszonylag egyszerű: Egyes tanácsadó cégek olyan törvénytervezeteket készítenek, amelyekben véletlenül maradnak kiskapuk. A törvény elfogadása után néha ugyanezen tanácsadó cégek ajánlják ki jó pénzért pont ezeket a legalitás határán táncoló kiskapukat az “adóoptimalizáló” cégeknek. A dolgok természetéből adódóan itt is a nagy játékosok járnak jól.

Nálunk is városszerte ismertek voltak a trükkök és “konstrukciók”, amelyekkel el lehetett tüntetni a nyereséget: Így pl. adóparadicsomokban bejegyzett cégektől vettek fel drága hitelt, így a nyereség kamat formájában távozott az országból. Mások egy “baráti” cégtől béreltek nagyjából az éves nyereségüknek megfelelő összegért székházat, vagy márkanevet.

A jelenséget a “közlegelők tragédiája” játszma írja le: Ameddig csak egy-két cég folytat ilyen gyakorlatot, ők jól járnak, míg a többiek nagyjából a pénzüknél maradnak. Amikor már mindenki ilyen önző módon cselekszik, a rendszer összedől. Emlékszünk arra, amikor 8-10 éve a magyar utakon furikázó szlovák és német rendszámú autók között a luxuskocsik után már a középkategóriás autók is elszaporodtak.

Magyarországon a polgári kormány 2010 után néhány egyszerű döntéssel vágott rendet az on- és off-shore lovagok között: A multicégek adóját a forgalomhoz, és nem a nyereséghez kötötték, azaz nálunk még a pénz eltüntetése előtt kell adót fizetni. Országon belül is megtörtént a kiegyenlítés, hiszen több főváros környéki település kedvező iparűzési adóval csalogatta magához a multik hazai központjait, így szivattyúzva át az adójövedelmeket. 2010 után ez is megváltozott, ott kell fizetni, ahol a forgalom keletkezik.

Az európai “adóoptimalizáció” ipari méreteket öltött, éves szinten 50-70 milliárd euró az adókiesés. Brüsszel talán azért lép fel, mert a kedvezményezett cégek az így megspórolt pénzt nem feltétlenül helyben (Európában) forgatják vissza, hanem nemzetközi versenyképességük megőrzésére, vagy a feltörekvő piacokon eszközölt új beruházásaikra fordítják, így eljött az idő, hogy Brüsszelnek is lépnie kell.

Közismert, hogy Ciprus, Luxemburg, Hollandia, vagy Írország alacsony adókkal csalogattak országukba multicégeket, amelyek a kontinensen elért nyereségüket oda könyvelték át. Ez a pénz persze hiányzik a többi tagországból, így azok vagy kevesebbet költenek adósságszolgálatra, szociális kiadásokra, a migránsok ellátására és fegyvervásárlásra, vagy adót kell emelniük. Mondanunk sem kell, hogy egyik sem vonzó politikai alternatíva egy kormány számára.

Azért azt ne várjuk, hogy Brüsszel a magyarhoz, vagy a lengyelhez hasonló bátor és igazságosságra törő lépéseket fog hozni! Ha az “optimalizált” adó harmadát-felét behajtják, már elégedettek lehetünk...