Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Fillon és a francia jobboldal esélye

François Fillon még okozhat a jobboldalnak kellemes meglepetést az elnökválasztások vasárnapi első fordulóján. Az Emmanuel Macront támogatók között továbbra is nagy a bizonytalanság, míg Fillon mellett egyre látványosabban állnak ki a jobboldaliak.

„Ha a következő napokban nem kerül elő újabb botrány, François Fillon tovább jut a második fordulóba” – jegyzi meg egy háttérbeszélgetésen az elmúlt hetekhez képest sokkal nagyobb magabiztossággal egy francia jobboldali szavazó. A vélemény nem az egész társadalom, csak a jobboldaliak gondolkodását mutatja, de Fillonnak az első fordulóban egyedül ez számít.


A tavaly őszi jobboldali előválasztási kampány alatt a baloldaliak felé is kacsintgató Alain Juppé egyértelmű győzelméről lehetett magabiztos fejtegetéseket hallani. Nagyon hangosak voltak azok, akik Sarkozyt és politikáját visszataszítónak, François Fillont meg teljesen esélytelennek tartották. Sarkozy akkor valóban nem nyert, de fontos leszögezni, hogy vesztét nem a politikája, hanem a személye elleni támadások okozták. A jobboldali előválasztások egyik tanulsága, hogy az embereknek fontos a jelölt személye, de van egy a másik tanulság is, mely szerint a jelölt politikája legalább ugyanilyen fontos. Mára világos, hogy a jobboldaliaknak, minden előzetes híresztelés ellenére, meggyőző volt a Sarkozy-féle irány, ugyanakkor le tudtak mondani arról, hogy rá szavazzanak, mert François Fillon is nagyjából ugyanazt a programot kínálta nyugodtabb hangnemben, hitelesebb személyes imázzsal.

Fillon ellenfelei az első tanulságra koncentráltak, amikor karaktergyilkos hadjáratba kezdtek és kirobbantották a jelölt körüli foglalkoztatási botrányt. A második tanulság, a politikai ajánlat jelentősége azonban ettől még érvényben marad. Az előzőekhez képest óriási különbség, hogy a vasárnapi elnökválasztások első fordulóján a jobboldali választóknak már nincsen meg az a luxusa, hogy különböző személyi alternatívák közül válogassanak. Ha egy jobboldali választó valódi jobbközép változást akar, a fő esélyesek közül Fillonra kell szavaznia. A képet a ma esélytelennek számító Nicolas Dupont-Aignan árnyalja valamelyest, aki egykor Fillon pártjához tartozott, az idei választáson azonban külön indul a jobboldaliak számára szintén vonzó, önálló gaullista programmal. Ugyanakkor, míg Sarkozyről Fillonra a jobboldali választók kockázat nélkül szavazhattak át a novemberi előválasztásokon, hiszen győzelem esetében mindkettő magáénak tudhatta a nagy jobbközép párt (Les Républicains) támogatását, a 3-4 %-on álló, külön párt élén induló Nicolas Dupont-Aignan-ra történő átszavazás esetén a jobbközép szimpatizánsainak számolni kell a rizikóval, hogy végül megosztottsága miatt táboruk egyáltalán nem juttat jelöltet a második fordulóba.

Fillon politikai ajánlatának lényege: éles, jobboldali, konzervatív váltást végrehajtani Franciaországban, komolyan véve a terrorizmus veszélyét és a multikulturalizmus okozta gondokat, ugyanakkor távol tartva az országot a szélsőjobboldali veszélytől. A jelenleg az első fordulós továbbjutásért még versenyben lévő szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon és a baloldalhoz kötődő volt gazdasági miniszter, a liberális Emmanuel Macron nem tudja megtestesíteni a jobboldali váltást. Marine Le Pen pedig akármennyire igyekszik teret nyerni a jobbközép oldalon, pártja szélsőséges eredetét még mindig nem tudta elfeledtetni az emberekkel, és a régi vonások még az elmúlt napok retorikáiban is vissza-visszatértek. A Fillon által kínált jobboldali váltás esélyét tehát rajta kívül senki más nem képviseli hitelesen.

Fillont hiába mérik jelenleg a kieső harmadik-negyedik helyen 19-20% körüli támogatottsággal, még mindig bíztató lehet számára a novemberi jobboldali előválasztáson való magas részvétel és az azon aratott elsöprő győzelem. Ráadásul a 2015 év végi regionális választások is arra mutattak rá, hogy Franciaországban a jelenlegi baloldali irányításból kiábrándult, jobboldali változást akaró szavazók vannak többségben. A volt miniszterelnöknek ebben a táborban kell hoznia a szokásos jobboldali eredményeket.

A küzdelem mára azért vált nagyon izgalmassá, mert a fenti jobbközép többség centrista feléből Emmanuel Macron, jobbszélső részéből pedig Marine le Pen halássza el a szavazókat, 23% körüli támogatottsággal fej-fej mellett vezetve a mezőnyt. Fillonnak azonban előnyére válhat, hogy a kutatások szerint Macron táborában továbbra is sokan nyilatkoznak úgy, hogy a szavazás előtt megváltoztathatják döntésüket, míg a fillonista szavazók nagy eltökéltséget mutatnak. Fillon fő szavazóbázisa ráadásul a választásokon legaktívabb idősebb korosztályból áll, míg Macron és Le Pen esetében is kiemelkedő az alacsony választási részvételt mutató fiatalok támogatása. Szintén a jobbközép jelölt malmára hajtja a vizet, hogy a választások előtt a hagyományos jobb- és baloldali ellentétek kikristályosodnak. A jobbközép tábor összezárását segíti az is, hogy minden korábbi belső vita ellenére a napokban Nicolas Sarkozy és Alain Juppé is egyértelműen arra buzdította a jobboldali szavazókat, hogy felelősségteljesen döntsenek és vasárnap François Fillont támogassák.

A François Fillon ellen kirobbantott foglalkoztatási botránysorozat másfél hónapon keresztül nemcsak a jelölt népszerűségének ártott sokat, hanem a választások lényegi kérdéseiről is elterelte a figyelmet. 2016 végéig közmegegyezés volt arról, hogy a kudarcokkal teli szocialista kormányt le kell váltani. A baloldal nyomasztó politikai mérlege azonban 2017-ben varázsütésszerűen kikerült a közbeszédből olyannyira, hogy a kormány volt gazdasági minisztere, Emmanuel Macron még a vezetést is át tudta venni az elnökválasztási közvéleménykutatásokban. Fillonék abban bízhatnak, hogy az elmúlt hónapok minden elterelő hadművelete ellenére a jobboldali szavazók még emlékeznek, és létezik egy csendes többség, aki hallatni fogja hangját a vasárnapi szavazáson.

 

(Kép forrása itt.)