Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Fillon az élen: nagy meglepetés a francia jobboldali előválasztásokon

A volt francia elnök, Nicolas Sarkozy az első fordulóban kiesett, a két egykori miniszterelnök egyike, Francois Fillon vagy Alain Juppé lesz a jobboldali elnökjelölt. A Brexit és a Trump-győzelem után újra tévedtek az elemzők. Mi magyarázza a meglepetést?

(Francois Fillon, a jobboldali előválasztás első fordulójának győztese.)


A jövő tavaszi francia elnökválasztások előtt a jobboldal úgy döntött, megversenyezteti erős embereit, előválasztások keretein belül választja ki közös jelöltjét. A tét hatalmas, a győztes jó eséllyel lehet Franciaország következő elnöke. Összesen 7 jelölt állt csatába, a legtöbbjük jól ismert politikus. A népszerűségi indexeket Jacques Chirac volt miniszterelnöke, a 71 éves Alain Juppé végig magabiztosan vezette. Az előzetes felmérések szerint őt követte jelentős, de egyre csökkenő és nem behozhatatlannak tűnő lemaradással a magyar származású volt francia elnök, Nicolas Sarkozy. François Fillon harmadik-negyedik helyen kullogott Bruno Le Maire mellett, eleinte látszólag nem veszélyeztetve a két fő esélyest. A maradék próbálkozók látványosan lemaradva, alig néhány százalékot elérő támogatottsággal zárták a sort.

A francia média egyértelműen két óriás összecsapására készült a november 20. és 27-i kétfordulós előválasztásokon. Voltak az elbizakodottak, akik már hónapok óta biztosnak látták Alain Juppé győzelmét. Voltak a reménykedők, akik úgy gondolták, a karizmatikus Nicolas Sarkozynek sikerülni fog felküzdenie magát és az utolsó pillanatban legyőzi Juppét. Végül voltak a francia választók, akik úgy néz ki, teljesen másképpen gondolták. Az első fordulóban Francois Fillon nagy fölénnyel győzött (44,1%), őt követi nagy lemaradással Alain Juppé (28,5%) és a már a második fordulóból kieső harmadik helyen Nicolas Sarkozy (20,6%).

Az eredmény meglepő, bár ha jobban belegondolunk, koránt sem irracionális. A „politikailag korrekt” uralma úgy látszik, Franciaországban is leágazóban van. Az emberek megelégelték a tabukat, és nyíltan szeretnének beszélni a francia társadalmat mélyen érintő olyan kérdésekről, mint például a bevándorlásból fakadó problémák. Ezt a szélsőjobboldali Nemzeti Front (Front National) tavalyi megyei és regionális választásokon elért történelmi sikerei is mutatják. Sarkozy helyesen érzett rá, hogy az emberek határozottabb jobboldali fellépést várnak el. Kampányában igyekezte meggyőzni azokat a szavazókat is, akik korábban átpártoltak a szélsőjobbhoz, mert úgy vélték, a hagyományos jobboldal már nem áll ki határozottan a nemzeti értékek mellett.

A stratégia koránt sem volt vesztésre ítélve, sőt, működött. Csak éppen végül nem Sarkozy húzott belőle hasznot. Ezt az magyarázza, hogy Sarkozy személyét jelentősen kompromittálták a 2012 óta ellene folyó bírósági ügyek. A lezárt ügyek felmentéssel végződtek, de az utóbbi időszakban időről időre nyilvánosságot kapó új vádak életben tartották a negatív képet. Ráadásul sok francia úgy vélte, aki egyszer már volt elnök és megbukott, ne induljon még egyszer. A jobboldali előválasztási harcban pedig kialakult egy „mindenki Sarkozy ellen” hangulat.

Az első forduló eredményei alapján Sarkozy személye, és nem a politikája bukott el. Erre egyrészt a bevándorlás és francia identitás tekintetében Sarkozyhez képest jóval megengedőbb politikát hirdető Alain Juppé elmaradt sikere világít rá. A francia jobboldali előválasztás sajátossága volt, hogy azon nem csak a jobboldaliak, hanem minden választópolgár szavazhatott. Juppé baloldali választópolgárok szavazataiban is bízva a kezdetektől fogva középre húzott a társadalmi értékek kérdésében. Bár a baloldali szavazók részvételi aránya a jobboldali egy közvélemény kutatás szerint 15% volt – amely kérdés külön elemzést igényelne –, a mérsékeltebb politika így sem került fölénybe az első fordulóban.

Másrészt azért sem beszélhetünk a sarkozysta irány teljes bukásáról, mert a győztes François Fillon programja sem áll tőle távol. Utóbbi gazdasági téren liberális (például radikális adó- és bürokráciacsökkentést hirdet), de társadalmi szempontból konzervatív (például keményebb fellépést sürget a bevándorlással szemben, szigorítani akarja a melegházasságra vonatkozó törvényt). Tavaly már megírtuk, hogy a volt francia miniszterelnök etnikai statisztikák bevezetését is felvetette, hogy tisztább képpel rendelkezhessenek a döntéshozók a francia társadalommal és integrációs kérdésekkel kapcsolatban. Fillon tehát valójában alternatívát kínált azok számára, akik Juppét túlságosan mérsékeltnek tartották, ugyanakkor nem szimpatizáltak Sarkozy személyével. A Fillon-Sarkozy vonal közötti átfedéseket az is mutatja, hogy Sarkozy már az előválasztások éjszakáján arra buzdította csalódott szavazóit, hogy a második fordulóban Fillonra adják le szavazatukat, aki véleménye szerint Juppénél „helyesebben értette meg a Franciaország előtt álló kihívásokat”.

Utólag a képlet már egyértelmű, a választások előtt azonban kevesen számítottak ilyen eredményre. Ennek oka, hogy a rezzenéstelen arccal beszélő, feltűnést alig keltő François Fillon vonzerejét lebecsülték a kiváló szónoki képességekkel rendelkező politikai szupersztároknak számító Juppé és Sarkozy mellett. Az amerikai elnökválasztások után a francia jobboldali előválasztás első fordulója is meglepetést hozott. Ezúttal azonban a csendesebb fél bravúrozott. Kérdés, hogy a lendület kitart-e a vasárnapi második fordulóig, és hogy a jelenleg győzelemre álló, Juppénél keményebb, Sarkozynél csendesebb jobboldali elnökjelöltben sikerült-e megtalálni a francia választók szélesebb táborának is megfelelő személyt, vagy jövő tavasszal a baloldal és a szélsőjobboldali Marine le Pen is okozhat még meglepetéseket.