Fenyeget a kötelező kvóta

A német elnökség tavaly szeptemberben beterjesztett javaslata három migrációs szinthez igazítja az Európába érkező migránsok szétosztását. Alaphelyzetben önkéntes kvóta alapján a befogadásra hajlandó országok vennék át a frontországoktól a migránsokat. Közepes migrációs nyomás esetén Brüsszel “moderálná” a szétosztást, míg komoly migrációs nyomás esetén életbe lépne egy kötelező szétosztási kvóta. A terv kész, csak az elfogadásához szükséges közhangulatra várnak.

Azt már tudjuk, hogy Merkel egy szelfije, vagy egy “Minden szírt befogatunk!” mondat ugyanúgy elindíthat egy újabb népvándorlást, mint a török, vagy marokkói határőrök azon mondata, miszerint “Nyitva van a határ!”. A Soros-hálózat is ugrásra készen várja, hogy hajói; médiája; “jogvédő” szervezetei; európai parlamenti “megbízható szövetségesei” és más, csatolt részei azt sugallják a jobb életre vágyóknak, hogy “elég bejutni Európába”, és aki bejutott, az már itt is maradhat. Soros György is alig várja, hogy Brüsszel végre lejegyezze az általa sokszor javasolt ezermilliárd eurós “örökjáradék-kötvényt”.

Európa továbbra is kiszolgáltatott a hálátlan kapuőri feladattal ellátott törököknek, líbiaiaknak és marokkóiaknak, ahogy azt legutóbb Ceutában láthattuk. A német választások körül várhatóan Erdogan török elnök is “életjelet” küld a nyugat-balkáni migránsútvonal felől, elvégre az öt éve kötött egyezményt újra kéne tárgyalni és a megígért 3+3 milliárd euró is lassan csordogál. Európába törekvő migránsból pedig továbbra is rengeteg van, most éppen a járvány miatt elmaradó turistákat kiszolgáló fiatalok indulnának el tömegesen Észak-Afrikából.

Ceuta: 8000 ember két nap alatt.

Mi az új javaslatok hátulütője? Az, hogy az akár az EU területén kívül benyújtott kérelmeket a kijelölt tagországokban kéne elbírálni, vagyis a kérelmező mindenképpen kapun belülre kerülne. Mivel a kérelmek maximum harmada jogos, az elutasított kérelmezőket “haza” kéne toloncolni, ám a kibocsátó 3. világbeli országok örülnek, hogy megszabadultak lakosságfölöslegüktől, így eddig sem szívesen vették vissza őket. Brüsszel ráadásul a józan befogadásra nem hajlandó országokra terhelné a “kitelepítési partnerséget”, vagyis nekünk kéne az elutasított menedékkérők hazautaztatásáról gondoskodnunk. Alternatívaként nekünk kéne a ránk jutó kvóta alapján a befogadó országok migránsok miatti gazdaságélénkítését büntetést fizetni.

Pont itt van a kutya elásva. A Gyurcsány-koalíció azért ígérheti meglepő fordulatként a határkerítés meghagyását, mivel a határátkelőknél jelentkező “menedékkérőket” beengednék, így a probléma kapun belülre kerülne. Brüsszel pedig mindenáron beengedné a migránsokat, mivel így kompenzálná az európai lakónépesség csökkenését, ami a fogyasztás és a potenciális munkaerő csökkenésével apasztja az EU GDP-jét. Az se baj, ha a migránsok nem dolgoznak, mert a segélyt úgyis elköltik, és az adófizetők által finanszírozott lakásuk rezsije is európai lakáskezelőket és energiacégeket gazdagítja. A 2015 óta Németországba érkezett másfélmillió migránsból egymillió még mindig segélyen él, ami a német gazdaság német adófizetők általi mesterséges élénkítése, aminek társadalmi és anyagi árát a németekkel fizettetik meg.

A most induló nemzeti konzultáció jó esélyt ad arra, hogy az ilyen tervekre határozott nemet mondjunk és a 2022-es országgyűlési választás előtt kiderüljön: Kik támogatják a külső határok védelmét és a saját nemzetünkhöz tartozó családok gyermekvállalásának támogatását, és kik az átcímkézett brüsszeli betelepítési terveket.