Galló Béla
Galló Béla politológus

Felkiáltójel! De miért nem három?

Nagy Konstantin midőn a Milvius hídi csata előtt az égen keresztet látott, hangot is hallott hozzá: „E jelben győzni fogsz!” Tóbiás József elnök az MSZP-kongresszusán, mikor a digitális kivetítőn megjelent neki a felkiáltójel, a hétvégén egyelőre aligha hallhatta ugyanezt. (Persze változnak az idők, a szimbólumok sem a régiek, az égi hangokról nem is beszélve...)

Tengerésztiszteknek állítólag mindmáig tanítják, ha süllyed a hajó, és semmi ötletük sincs, legjobb figyelemelterelési módszer, ha a matrózokkal gyorsan átfestetik az árbocokat.

Oké, segítse ki a szegfűt mostantól a felkiáltójel.

De miért csak egy? Miért nem – legalább – három?


Az első természetesen legyen a kormány orra alá dörgölve, ahogyan az szokás, hiszen mi más is lehetne az ellenzék legfontosabb feladata?

De rögvest kellene még egy második, belső használatra. Olyanok számára, akik még mindig nem akarják önáltatás nélkül, sőt önkritikusan szemügyre venni a kétszer kétharmadot. Mert Orbán Viktor profi politikus ugyan, de az MSZP folytatólagosan és büszkén gyakorolt kapitális hibái nélkül ilyen tartósan mégse tudta volna víz alá nyomni a szocialistákat.

Lehet vitatkozni azon, hol kezdődjék az önkritika, már az elejétől, avagy csupán 2004 óta? (Az előbbire szavaznék, ha megkérdenének.) De akár itt, akár ott, rég el kellett volna kezdeniük már, különben egy-két ciklus, és mennek a levesbe. Ha szétnéznek Európa keleti felén, szembetűnhetne, hogy az ilyesmi mostanság más szocialistákkal is megesik „néha”.

(A Magyar Szocialista Párt 2015. évi kongresszusa.) 

A harmadik felkiáltójel meg azért kellene, önkritikájuk közben ne csupán saját becses köldöküket nézzék, legalább fél szemükkel a valóságra is sandítsanak oda. Hogyan lett negyed század alatt majd az ország fele szegény, vagy legalábbis attól fenyegetett, és mennyi ebben a szocialisták felelőssége? Merthogy van nekik ilyen, azt nem nagyon tagadhatják, már ha az önkritikát komolyan veszik.

És persze ott van még a változó világ, arra is pazarolhatnának pár élesebb pillantást. Feltűnhetne talán, hogy a válság, illetve a világ újrafelosztásának könyörtelenül zajló folyamata mennyire felértékelte a biztonságot, amely érték egykor a baloldaltól sem volt merőben idegen, úgy tudom.

Felértékelte, mégpedig nagyon, igen, olykor időlegesen a szabadság rovására is.

Utóbbit ti. csak élő emberek tudják élvezni, éhezők, élőhalottak nemigen, az igazi hullák meg aztán pláne nem. Ha sűrű teendőik megengedik, kedves hölgyek-urak tessék mostanság Hobbes-t és Locke-t lapozgatni, akad néhány érvényes – bár egymással vitatkozó – gondolatuk biztonság és szabadság viszonyáról. 

Végül félve írom le: a napokban Kövér László felavatta Kéthly Anna szobrát a Duna parton, pár méterre rézsútosan szemben Bibó István szobrától.

Hogy jön ez ide?

Hát ez az, amin éppen hogy a szociknak illenék – kissé mélyebben – elmélázniuk!!!