Félelem
És valóban. Aki tartósan félelemben él, annak valamiképpen eltorzul a személyisége, megváltozik, és kiszámíthatatlan cselekedetekre lesz hajlamos. A legközvetlenebb következménye az, hogy az illető valaki(k)hez fordul védelemért. A politika, a politikai propaganda régen felismerte ezt, és ki is használja; a történelem számtalan példával szolgál. Ha pedig nincs éppen mitől félni, akkor kreálnak valamit. Nálunk nem tudjuk úgy felütni a haladó sajtót, hogy ne olvashatnánk a kormányzat „félelemkeltéséről”, a lehető legelítélőbb hangnemben. Eszerint a „hatalom” félelmet kelt például a migránsokkal kapcsolatban, hogy aztán a rettegő lakosságot a befolyása alá vonja. Az beszél, akinek a háza ég.
Létezik ugyanis egy valódi félelemgeneráló kampány, szerte a nyugati világban, mely a klímaváltozást jelöli meg az emberi nem legnagyobb ellenségeként. Az ok alapvetően valós. Klímaváltozás volt, van és lesz, amint azt a geológiai és egyéb fosszíliákból kiolvashatjuk. Az is igaz, hogy ez súlyos problémák elé állít bennünket, gondoljunk csak a tengerszint emelkedésre, vagy az elsivatagosodásra. Ezek a változások azonban – az őstörténetből tudható módon – 10-20-30 ezer év alatt következnek be. Az emberi élet szabott idejére tekintettel, nagyon nehéz félni valamitől a ma emberének, ami messze az ő halála után következik be, és ami egyébként is elkerülhetetlen. Ezért aztán szükség van egy további feltétel bevezetésére, ez pedig az ember, mint a klímaváltozás okozója, tehát megfelelő intézkedések bevezetésével, a változás megelőzhető. Ehhez pedig nem kell más, mint az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxidot megtenni a klímaváltozás okának. Ezzel a – tudományosan erősen vitatható – feltétellel aztán az ügy társadalmi összefüggésbe kerül. És ez egy ragyogó lehetőség.
Innentől kezdve a felmelegedés, (vagy lehűlés, mert ez is szóba jöhet, néhány évtizede még ugyanazok a tudományos műhelyek ezzel riogattak, csak senki sem törődött velük) érdekes módon, a balliberálisok által gyűlölt jelenségektől áll elő.
Itt van rögtön a demográfia kérdése. Egyfelől a haladás hívei lelkes abortuszpártiak, már egészen a kilencedik hónap végéig követelik az abortusz „jogát”, ami kínosan emlékeztet a Taigetosz-módszerre. Másfelől elvetik a család és gyermektámogatásokat, mert azokat „náci” dolognak tekintik. És különben sem kell szaporodni, mert az árt a bolygónak. Épp a minap került elő valami német professzor, akit, elmondása szerint, a magyar támogatási mód Hitler hasonló intézkedéseire emlékezteti. Na most, Hitler utakat is épített, sőt vegetáriánus is volt, így – ezen logika mentén – aki utat épít és/vagy vegetáriánus, az pont olyan, mint a Führer volt.
Nincs szükség gyerekekre, mert veszélyeztetik a klímát – harsogják. Külön érdekessége a dolognak, hogy mindezt Európában akarják elérni, ahol egyébként a népesség csökken, vagy stagnál. Pedig roppant izgalmas lenne, ha elutaznának mondjuk Afrikába, ahol tényleg ijesztő a népszaporulat és ott kezdenék hirdetni a gyermeknemzés tilalmát. Retúrjegyet valószínűleg nem kéne venniük.
A balliberális, neokommunista düh végezetül az alapvető társadalmi berendezkedés, a verseny, a vállalkozás szabadság, egyszóval a kapitalizmus ellen fordul. Elveti az egyéni szabadságot, meg akarja mondani, hogy ki mennyit autózzon, mit egyék és miből. A módszer ugyanaz, mint a haladás régebbi kísérleteinél: új embert kell alkotni, aki pontosan úgy viselkedik, ahogyan azt a magasabb érdekek elvárják tőle. Lemondó, aszketikus, csak a távoli ragyogó végcél élteti és tisztában van azzal, hogy először romlania kell a helyzetnek, hogy javulhasson. Ennyire eddig még a legelszálltabb sztálinisták sem jutottak el. A tiltakozás aztán a szokott céltalan utcai demonstrációk és zavargások formáját öltik, ahogyan az lenni szokott. A horizonton pedig, dicsfénytől övezve, feldereng a haladás szent Grálja: a forradalom. Hiszen a társadalom radikális megváltoztatása más úton nem érhető el.
Ahhoz, hogy akármekkora társadalmi támogatottságot szerezzenek, a félelemkeltés módszere szükséges. „Rettegjetek!” – üzenik. A média számolatlanul ontja a riasztó híreket a megolvadt gleccserekről, éhen halt jegesmedvékről és egyé borzalmakról. Hetente láthatunk térképeket, hogy mi mindent fog elönteni a tenger, ha 10-20-30 centit nő a szintje. A megoldás pedig, mint mindenre, a régi recept szerint a kapitalizmus megszüntetése, ami – úgyszintén a régi recept szerint – csak erőszakos úton képzelhető el. És így lesz egy alapvetően tudományos vitából forradalom.
(Kép forrása itt.)