Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Felébred-e Brüsszel?

Most, hogy Lenin egyre népszerűbbé válik Nyugat-Európában, kezdjük is egy tőle származó idézettel: a gyakorlat az elmélet igazságának próbaköve.

Szép dolog a nyílt társadalomról elméletet szőni, a valódi kérdés ugyanakkor az, hogy mi történik, ha baj van. Akkor is igazak ezek a liberális elvek? Vajon kiállja-e a nyílt társadalom elmélete a gyakorlat, a válság próbáját? Vagy a liberálisok is úgy működnek, mint az átszoktatott balkezesek, akik ugyan decensen használják a jobb kezüket, de ha borul a pohár, akkor mégis rögtön bal kézzel kapnak utána. 


A világjárvány kitörése óta eltelt idő azt bizonyítja, hogy ez utóbbi a helyes megfejtés. A nyílt társadalom elméletét már akkor maga alá gyűrte a valóság, amikor Németország és Franciaország egyik első intézkedésükkel leállították az egészségügyi eszközök (többek között a maszk) kivitelét. A nyitottság, a jogállamiság és társaik tehát csak addig fontosak, amíg olyan húsbavágó kérdésekről kell dönteni, mint a genderuborkák görbülete. Ha emberéletről van szó, akkor Hans elsőbbséget élvez Sanyival szemben. Nincs ezzel semmi baj, csak ne tegyünk úgy, mintha nem ez lenne a helyzet minden valóban fontos kérdésben.

Most újból emberéletekről kell döntenie az Uniónak. Az amerikai-német Pfizer és az angol-svéd AstraZeneca gyógyszergyártó óriások egyaránt bejelentették, hogy a vállaltnál lassabb ütemben és kevesebb vakcinát tudnak szállítani Brüsszelnek. Amíg nem érkezik elegendő védőoltás, addig naponta több ezer állampolgár hal meg a tagállamokban, az európai gazdaságok napról napra mélyebbre csúsznak a válságban, és nem kerülünk közelebb az újraindítás várva-várt pillanatához.

Más országok (Amerika, Egyesült Királyság, Izrael) jó teljesítménye mellett mára tagadhatatlanná vált Brüsszel tehetlensége, ezért az utóbbi napokban több európai politikus (többek között Jens Spahn német egészségügyi miniszter) is felvetette az EU-ban gyártott vakcinák exportjának korlátozását, sőt, tilalmát. 

A nemzetállamoktól érkező politikai nyomás rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta az Európai Bizottságot, hiszen az a globális porondon mindig a szabad piac hírnökeként lépett fel, és amellett érvelt, hogy a kereskedelmi korlátozások nem alkalmasak a válsághelyzetek és gazdasági sokkok kezelésére (kivéve persze ha Oroszországról van szó). Tehát az exportkorlátozás intézkedése ugyan európai életeket mentene, de szembemenne a Brüsszel által hirdetett “szabadkereskedelem” liberális dogmájával. 

Ezért a Bizottság most próbálja elkenni a kérdést. Valdis Dombrovskis, a Bizottság gazdasági ügyekért felelős alelnöke a minap leszögezte, hogy a Brüsszel által tervezett intézkedések - amelyek ismertetését a hét második felére ígérték - célja “elsősorban” nem a vakcina-szállítmányok blokkolása, hanem a gyógyszerexport “átláthatóságának” és a gyógyszergyártók “elszámoltathatóságának” megteremtése. Hogy a koronavírussal kórházba kerülő betegeken és a hónapok óta zárva tartásra kényszerült vendéglátósokon hogyan segít az, ha Brüsszel átláthatóvá teszi az Európában gyártott vakcinák exportját, az nem derült ki a bizottsági alelnök megszólalásából.

Az Unió most nem csak polgárai életéről, hanem a saját identitásáról is dönteni fog. Jó lenne, ha ez egyszer a dogmák helyett az emberéleteket választaná.

(Kép forrása: itt.)