Ezért éli túl a forint az eurót
A forint nehéz születése előrevetíti az euró sorsának beteljesülését, a fedezet nélküli pénznyomtatást. A nyugat-európai magazinok és könyvesboltok tele vannak az euró összeomlásáról és az azt követő — például aranyalapú — pénzügyi rendszer lehetséges módjairól szóló írásokkal.
Abban minden szerző egyetért, hogy a fiat-pénzrendszer elérte teljesítőképessége határát. Ebben a pénzt papírra nyomtatják és annak az aranyérmével — vagy válság idején a kockacukorral, cigarettával vagy nejlon-harisnyával — ellentétben semmilyen saját értéke nincsen. A papírpénz fedezete az a hit, hogy a mögötte álló nemzetgazdaság annyi árut és szolgáltatást ad érte, amennyit a piac reálisnak tart. Eddig a történelem minden fiat-pénzrendszere összeomlott. A kérdés csupán az, hogy mikor?
Itt jelentkezik a forint előnye, annak sorsa ugyanis a saját országon belül dől el. Az euró vagy a dollár sorsáról mások döntenek. Mivel Berlin és Brüsszel minden tagországot be akart szuszakolni az euró-adósság-övezetbe, a britek időben kiszálltak. Amíg a svédek, dánok, lengyelek és csehek, köszönik szépen, nem kérnek az euróból, addig mi se siessük el! A horvátok és bolgárok csatlakozása inkább szimbolikus, a kerekítési hiba összegét talán eléri.
Az euró egy hibás félkész termék. Mivel a mögötte álló országok gazdaság- és pénzügypolitikája a bevezetés óta eltelt 18 év óta sem lett egységes, és a déli országok (hitelezőinek) megmentésére elköltött négyezer milliárd euró sem volt elég, több közgazdász szerint négy lehetőség adódik:
1) Az északi országokhoz hasonló belső leértékelés (pl. nyugdíjkorhatár-emelés, bércsökkentés vagy ingatlan- és vagyonadó) délen, hogy az euró a mostani értékén maradjon. A görög “válságkezelés” és a Syriza választási győzelme óta ez az út már nem járható.
2) A kiegyensúlyozott költségvetésű északi országok eladósodása, amelyek a pénzt infrastruktúra-fejlesztésre, digitalizációra és állami beruházásokra költik. Németország most ezzel próbálkozik, így az elszabaduló adóssággal az eurózóna legerősebb országa és a közös valuta is gyengül.
3) Az eladósodottság és reformképtelenség szempontjából legproblémásabb Franciaország Olaszország ideiglenesen kilép az eurózónából és saját valutáját leértékelve nyeri vissza versenyképességét. Mivel Angela Merkel szerint, ha “bukik az euró, bukik az unió”, így ez most sem lehet opció.
4) Marad a transzferunió, a szegények tehetősebbek általi alimentálása, ami tudhatóan zsákutca. Ahogy a Mezzogiorno, Kelet-Németország vagy Skócia is beállt az országon belüli ingyen pénzre transzferekre, úgy várhatóan az eurózóna déli részére is ez a(z egyébként kellemes) sors vár.
Kérdés, mindezt ki finanszírozza, és meddig? A fukarnak — mások által józannak — mondott északiak már behúzták a kéziféket, és mi, visegrádiak is csak az egyszeri uniós hitelfelvételt írtuk alá. Ez pénz azonban hamar elfogy és messze nem elég a déliek víz felett tartására. Jöhet a további pénznyomtatás, aminek üteme már most exponenciális növekedést mutat. Ezért jó kívülről nézni az egyre magasodó euró kártyavárat és a lehető legkevesebb pénzt égetni annak fenntartására.
A hazai baloldal persze most is internacionalista és globalista. Aki zavarba eső szocialistát akar látni, akinek az euró melletti bla-bla érveit egyébként egy jobboldalisággal aligha vádolható közgazdász sorra zúzza szét, annak ezt a videót ajánlom. A forintnak pedig további hosszú és boldog életet kívánok!
(Kép forrása: itt.)