Éva örök

Merthogy Eva asszony nemcsak szorgos, egyben okos is.

Munkahelye szabályait ismerve, ő aztán tudja, hogy pontosan mire van lehetősége. A vonatkozó regula ugyanis kimondja, hogy a gyanúba fogott képviselők is az Európai Parlament tagjai maradnak, a tisztségükkel járó csorbítatlan jogosítványokkal együtt. Végtére az ártatlanság vélelme a jog szerves része.

Következésképp jár neki a költségvetési fizu is, ugyan miért ne járna?

Kiváltképpen mostani nehéz helyzetében indokolt ez, amikor a rendőrök még azt a tartalmas bőröndjét is elvették tőle, amiért olyan keményen megdolgozott. Szóval valamiből ezután is csak élnie kell, nem? Már csak azért is, hogy az ülésteremben megint hitelesen bólogathasson a korrupció ellenes dörgedelmekre, rosszallóan rázhassa szőke fürtjeit, fölszisszenhessen bizonyos tagállamok elképesztő, felháborító és üldözendő üzelmeiről hallván.

Cinikus lennék? Nem én.

Figyeljük csak inkább Eva Kaili további mozgását, miközben tanulmányozzuk kicsit az unió történetét.

Volt rá ugyan eset – persze elég régen, van annak idestova lassan huszonöt éve is -, hogy valaki elcsúszott egy banánhéjon, amiért is Brüsszelben az illetékeseknek egy egész banánfát ki kellett vágniuk.

Edith Cresson, francia ex-miniszterelnök asszony, kulturális biztosként vitt ügyleteinek föltárt eseteiből 1999-ben akkora botrány kerekedett, hogy márciusban az egész Bizottság, élén Jacques Santer elnökkel kollektív lemondásra kényszerült.

A fölháborodásban akkor az Európai Parlament járt az élen, amely úgymond megfegyelmezte az Európai Bizottságot, mondván, ez így nem mehet tovább. Nem is mehetett, mert a régi bizottsági szereplők elmentek, jöttek az újak, csak épp a struktúra nem változott. Márpedig a lehetőség a struktúrában rejlik. Az új arcok pedig – tisztelet a bizonyára számos kivételnek – egy idő után ehhez a konstans struktúrához idomultak. Volt, aki csak egy kicsit, ám volt, aki nagyon. 

S közben kiderült az is, úgy értem, sokan beletanultak, hogy EP-képviselőnek lenni sem utolsó brüsszeli vállalkozás. Az intézményes lobbizás mellett jól megférnek benne a szürke „befolyásolások”, az ilyen-olyan gazdasági és politikai „szívességekről”, „nyomásgyakorlásokról” nem is beszélve. Ma már ott tartunk, hogy az Európai Parlamentnek nem nagyon van mit az Európai Bizottság szemére vetnie, habár a lehetőségeik nagyságrendileg valószínűleg mások.  

Mindenesetre jelen formájában, szervezeti működésmódjában, bürokratikus útvesztőivel az EU a korrupció mérséklésére sem alkalmas, nemhogy annak fölszámolására. Valóságos tabula rasát kellene elkövetnie ehhez, ami belső erőviszonyainak ismeretében ma aligha realitás. Netán holnap vagy holnapután, legközelebb talán már 2024-ben.

Addig – naivul - csak azt javasolhatjuk, emeljék a duplájára minden EU-s érintett fizetését, hátha az enyhítene valamit a korrupción.

Még az is lehet, hogy ennyivel Eva asszony is beérné.    

Fotó: MTI/EPA/Dzsalal Morsidi