EU-szankciók meghosszabbítása: Héják lépéskényszerben
A március 19-i Európai Tanács ülésén a tagországok vezetői az EU Oroszország elleni gazdasági szankcióinak meghosszabbításáról döntenek. Ahogyan eddig, úgy Brüsszelben most sem bíznak semmit a véletlenre. A „hallgatás beleegyezés” elvét követve az Európai Bizottság (EB) javaslatát köröztetik a tagországok között, és amennyiben egyiküknek sincsen ellenvetése, úgy a szankciók várhatóan automatikusan további (minimum) 3 hónappal meghosszabbodnak.
Most mindenki azt latolgatja, hogy vajon megvétózza-e egy tagország a minden uniós országra nézve káros szankciók megújítását. Számos kormányfő és vezető politikus kritizálta már nyilvánosan a szankciókat, ám eddig még egyikük sem emelt vétót. Most leginkább az új görög kormányra figyel mindenki, hogy vajon Athén a trojkával szembeni küzdelmében él-e vétójogával?
Az új görög kormány ugyanis mindent bevet, hogy választási ígéreteit ne kelljen megszegnie. Ehhez égető szükségük lenne az eredetileg február végére ígért 7 milliárd eurós hitelrészletre, amelyet a trojka azonban – nyomásgyakorlási célzattal – csak április végén folyósítana.
A görögök eddig sem voltak finnyásak: határaik kinyitásával és menekültáradattal fenyegettek, kilátásba helyezték, hogy átengedik a tervezett orosz gázvezetéket és újabb háborús jóvátételeket követelnek Németországtól. Április elején Cipras miniszterelnök még Moszkvába is elutazik, hogy egyeztessen Putyin orosz elnökkel.
A görögök igyekezete indokolt is, hiszen az immáron „intézmények” névre hallgató trojka el szeretné venni más országok elégedetlen polgárainak kedvét attól, hogy letérjenek a neoliberális gazdaságpolitika útjáról, s ehhez a görögökön kell(ene) elrettentő példát statuálni.
Ha a görög Syriza párt kudarcot vall, akkor a várakozás szerint más nyugat-európai országokban is csökken az IMF megszorító neoliberális gazdaságpolitikájával nyíltan szembemenő pártok támogatottsága. (Márciusban a spanyol Andalúzia tartományban lesznek választások, míg májusban egész Spanyolországban tartanak önkormányzati választásokat.)
Athén mellett új helyről is támadás éri a szankciókat. Első nagyvállalatként (és a német gazdaság szankciók által sújtott részének első fecskéjeként) a német Rheinmetall fegyverkonszern jelezte, hogy 120 millió eurós kártérítési igénnyel fog élni a német szövetségi kormánnyal szemben, amiért utóbbi nem engedélyezte egy, a szankciók előtt megkötött szerződés végrehajtását. A konszern jogértelmezésében ugyanis a szankciók nem terjednek ki az azok bevezetése előtt megkötött szerződésekre. Képzeljük el, ha más konszernek is követik a Rheinmetall példáját.
Az olasz miniszterelnök és a spanyol külügyminiszter is Moszkvába látogatott, előbbi szívesen átadná országa dél-tiroli tapasztalatait Ukrajna föderalizálásához, és júniusban hivatalos látogatásra hívta meg Putyin elnököt a Milánói világkiállítás orosz napjának ünnepélyes megnyitására.
(Kép forrása: Európai Parlament, http://www.europarl.europa.eu/)
Az unión kívüli szereplők is lendületbe jöttek: Oroszország az élelmiszer-behozatali korlátozások enyhítését helyezte kilátásba Magyarország, Görögország és Ciprus számára, miközben Kína fokozná gazdasági együttműködését Oroszországgal. Ennek jegyében a héten indult a moszkvai tőzsdén a jüan futures-szerződésekkel való kereskedés, aminek bevallott célja a kétoldalú kereskedelemben a dollár háttérbe szorítása.
Brüsszel biztonsági játékot folytat, és első körben csak az eddigi szankciók meghosszabbításához kér támogatást, ami az USA héjáinak és csekély számú uniós szövetségeseiknek (Lengyelországnak és a balti államoknak) bizonyára nem megy elég messzire. Ők várhatóan nem is a gazdasági, hanem a katonai opció mentén haladnának előre, ami nem az EU, hanem a NATO növekvő szerepvállalását vetíti előre.
A szankciókba belefáradt tagországok és a kárvallott cégek, illetve a szankciók folytatása és szigorítása mellett kardoskodó héják közötti igazi csata csak el lesz napolva. Most a héják vannak lépéskényszerben, mert a számok és trendek nem az ő vélt igazukat támasztják alá.