Gát Ákos Bence
Gát Ákos Bence alapító elnök, Duel Amical

Etnikai statisztikákat vezetne be a volt francia miniszterelnök

Orbán Viktor tabudöntögető bevándorláspolitikája ragadós. A francia jobboldal is egyre nyíltabban beszél a multikulturális társadalom okozta nehézségekről. A „politikailag korrekt” egyeduralma gyengülni látszik.

A politikailag korrekthez szokott francia olvasó kezében ezúttal kilöttyenhetett a kávé, miközben múlt vasárnap reggel az újságot lapozgatta. A Journal du Dimanche nagy betűkkel hozta címlapján: François Fillon, volt francia miniszterelnök etnikai statisztikákat vezetne be, hogy tisztában lehessünk azzal, egyáltalán hogyan is áll össze a francia társadalom. A francia alkotmánybíróság 2007-ben megtiltotta a hasonló jellegű hivatalos felmérések készítését. Idén májusban egy szélsőjobboldali polgármester verte ki a biztosítékot azzal, hogy kijelentette, adatai szerint a városában élő iskolás diákok 64%-a muzulmán. A Sarkozy-féle jobbközép párt meghatározó politikusa ilyen előzmények után állt elő a merész javaslattal.


Fillon szerint egy „hihetetlen tabuval állunk szemben, amely miatt Franciaországban senki sem ismeri a lakosság valódi összetételét.” A politikus szerint fontos lenne tudni, hogy kiket fogad be Franciaország, mi lesz ezekkel az emberekkel és hogyan integrálódnak. Fillont vélhetően nem csak a puszta kíváncsiság vezérli, hanem a felismerés, hogy a jelenlegi multikulturális társadalom gondokkal küzd. Nyilatkozatában olyan rendszert irányoz elő, amelyben a Parlament megszabhatná, évente hány embert fogadhat be az ország. Mindezt azért, hogy „Franciaországnak ne kelljen olyan bevándorlást elszenvednie, amely egyetlen régióból érkezik, s nem áll összhangban az ország gazdasági és társadalmi érdekeivel”. A volt francia miniszterelnök élesen bírálja a „valóság visszautasításán” alapuló struccpolitikát, amely miatt a franciák egyre dühösebbek, hiszen folyamatosan azzal szembesülnek, hogy az integráció körüli politikai diskurzus merőben eltér attól, amit a mindennapokban tapasztalnak.

Úgy néz kik, néhány francia politikus kezd ráébredni arra, nem kifizetődő a szőnyeg alá söpörni a problémákat, ha eredményt szeretnének elérni. Nicolas Sarkozy szintén nyíltan beszél a bevándorlás okozta nehézségekről. Sőt, az egykori UMP, ma már „Republikánusok” név alatt futó párt elnöke egyfajta „mini nemzeti konzultációt” is indított. Sarkozy a múlt héten kérte ki mintegy 180 000 regisztrált párttag véleményét 12 migrációval kapcsolatos kérdésről egy internetes kérdőíven keresztül. Az 53 000 válaszadó elsöprő többsége tiltaná meg, hogy az illegális bevándorlók állami orvosi segélyben részesülhessenek, és több mint 94%-uk szavaz a külföldiek befogadását szabályozó felső korlát bevezetésére.

(Buldózert és könnygázt vetettek be a francia rohamrendőrök egy Calais-i migráns tábor felszámolásakor.)

A politikailag korrekt álláspont szerint a jobb-közép politikusok keményebb megszólalásai csak a szélsőjobboldalhoz vándorolt szavazók visszacsábítását szolgálhatják. Azt a kérdést már kevesen teszik fel, hogy miért vándorolnak át ezek a szavazók a szélsőjobboldalhoz. A szélsőségek megerősödése nem a probléma, hanem a tünet. Azt mutatja, hogy a társadalom elvárásai és a vezető politikusok cselekvései között túl nagy a szakadék. Éppen ezért, egy bátrabb, őszintébb, keményebbnek tűnő politikai kijelentés, amely nem riad meg a problémák kimondásától, nem morálisan kifogásolható politikai számítás, hanem minden nemzeti érdeket szolgáló politikus felelőssége. Így van ez Franciaországban is, ahol a múlt heti felmérések alapján a jelen helyzetben az állampolgárok 67%-a állítaná vissza a határőrizetet.