Galló Béla
Galló Béla politológus

És Ukrajna?

A migráció zavaros európai forgatagában a szomszédunkban zajló ukrajnai konfliktus hazai sajtója mára kissé mintha elhalványult volna, noha pestiesen szólva a helyzet fokozódik. Az állóháború jobb üzlet, mint a béke – a lényeget ezzel a mondattal lehet a leginkább megragadni.

A februárban nagy nehezen tető alá hozott második minszki megállapodás eleve illuzórikus volt. Kevesen bíztak benne, hogy véget ér a fegyverropogás, s azok is tévedtek. Tűzszünetre vonatkozó passzusait folyvást megszegik a szemben álló felek, Porosenkó kormánya a szeparatistákra mutogat, azok meg a kormányra, miközben az Európai Unió vezetése a fejét csóválja. A háttérben pedig a két igazi geopolitikai szereplő, az USA és Oroszország, a szép szavak ellenére, változatlanul a konfliktus tartósításában serénykedik.


Visszaszerezni a Krímet pillanatnyilag nemigen lehet már az oroszoktól, ezt azért nagyjából mindenki tudja. „Cserébe” ezért az USA minden eddiginél elszántabban lebegteti Ukrajna NATO-tagságát (állítólag az ukránok több mint a fele támogatná is a belépést, noha a jelenlegi kormány még nem tartja ezt időszerűnek), továbbá az IMF révén pénzügyi megállapodást kínál Ukrajnának, hiszen a politikát nem árt gazdasági nyomatékkal is kiegészíteni. Nem annyit ad persze, amennyit Kijev szeretne, de ahhoz épp eleget, hogy Porosenkó odahaza ezt sikernek könyvelhesse el. Washington tehát folyamatosan értésére adja Moszkvának: a krími békát egyelőre lenyeltük ugyan, ám a további térnyerésnek: coki.

Az Unió nyomására az ukránok nyáron megígérik, hogy szeptember elejétől komolyan veszik majd a tűzszünetet, teljesítve a minszki megállapodást. Utóbbi jegyében Porosenkó a hatalom decentralizációjáról szóló módosítást nyomna át a parlamenten, ami nagyobb önállóságot biztosítana a lázadó kelet-ukrajnai régiónak. Válaszul erre augusztus végén Kijevben halálos áldozatokkal járó összetűzéseket provokálnak ki a radikális nacionalista erők, éppen azok az erők, kiknek Porosenkó lényegében a hatalmát köszönheti.

(Kép forrása: itt.)

A szokásos csapda kattan rá Porosenkóra: saját hívei szerint a módosítással a szeparatizmust törvényesítené, míg a Moszkva-barát lázadók még ezt is keveslik. Ezzel a radikálisok mindenkinek kesztyűt dobnak, s katonai, félkatonai alakulataik (szép számmal akadnak ilyenek) sok helyen kezdik osztani a fegyveres „igazságot”. Kárpát-Ukrajnában, hogy ne menjünk messzire – azaz több mint ezer kilométerre a kelet-ukrajnai főfronttól – a Jobb Szektor (PSZ) militáris szárnya, az Önkéntes Ukrán Hadtest kárpátaljai tartalék zászlóalja robbantott ki konfliktust, elvileg a korrupcióellenes harc jelszavával, gyakorlatilag persze a csempészpiac feletti uralomért.

A nagyhatalmi geopolitikai játszma felszíne alatt az ország mindennapi élete tehát egyre ijesztőbb, egyetlen „törvény” működik még: akinél több fegyver van, annak van igaza. 

Nincs kizárva: egyszer csak az ukránoknak is eszükbe juthat, hogy valamerre nekik is el kellene indulniuk.