Érzékenyítek

A biciklisáv üresen tátong mellettünk, s kicsit mintha kárörvendene: nem megmondta nektek a főpolgármester úr, hogy nem kell  mindig autóba ülni?!

–Miért nem arra megyünk? – érdeklődik a hároméves, fölöttébb logikusan. Próbálom őket a konkrét valóságtól függetlenül a közlekedés sokszínűségére érzékenyíteni, a dühítő helyzethez képest kissé talán egészségtelenül fegyelmezetten.                                                                                           

Pár méterrel előttünk koccanás, fékcsikorgás hangja hallatszik, szaporító igék röpködnek a levegőben: a konfliktus a közlekedési kultúra négybetűs szavaival tarkítva, annak rendje-módja szerint verbalizálódik.

Gyorsan fölerősítem a rádiót (ukrán hírek dőlnek belőle), szerencsére a hároméves kölyök már elcsigázottan alszik.

A hat- és hétéves azonban éberen figyel és szocializálódik. –Tudom ám, hogy a felnőttek most csúnyán beszélnek – mondja büszkén a hétéves a hatnak. –De még mennyire – kontráz rá a hatéves –, azt én is tudom!

–De csak, ha nagyon dühösek, és ez akkor se szép – mentegetem úriasan felnőtt kortársaimat.Meglódul a kocsisor, néhány méterrel arrébb gurulunk.
A hétéves folytatja: –Ak-ci-ós sex, ol-csó pi-na.
Micsoda?! Oldalra nézek, látom, hogy az egyik bár becsali reklámját olvassa tagoltan, szépen, miként az egy szorgos kisiskoláshoz illik.
A gázra lépnék, de előttem a furgon mozdulatlan. –Nézzétek csak, mi van ennek a kocsinak a hátuljára írva! – próbálom másra terelni a figyelmüket, így úszni meg a dolgot.

Oda se pillantanak.

–Ez meg mit jelent? – kérdezik szinte egyszerre. Frappáns válaszokért általában nem megyek a szomszédba, de most leblokkolok. Ekkora tahóságra nem vagyok felkészülve.

Motyogok valamit, hogy ez nem is magyarul van, megnézem majd otthon a szótárban, egyszóval szánalmasan csődöt mondok. A fogyasztói társadalom szárnyalóan szabad üzleti szelleme ezúttal kifog rajtam. Érzékenyítenék én szívesen, ajjaj, de momentán nem tudok. Hol vannak ilyenkor a feministák, hol a fogyasztóvédelem, gondolom magamban.

A torlódás megint zökken egyet, jönnek az új látnivalók.                                                                   

–Akkor miért nem magyarul írták ki? – faggatnak tovább, a kölykök hibátlan észjárásával. A hároméves menti meg a helyzetet:                                               

–Mi az, hogy háború? – kérdi, a rádió ukrán híreitől fölriadva.

Megkönnyebbülve” látok neki a magyarázatnak.