Erőszakra szakosodva

De arról ki beszél, amit ezzel a humanizmustól csillogó migránskvótával a brüsszeliták a bevándorlókon akarnak végrehajtani? Vajon az nem erőszaktétel?

Megkérdezi-e valaki tőlük, mindegy-e nekik, hol horgonyoznak le, nem  fontos, hogy a kvóta melyik országnak utalja ki őket? Netán velük szemben az a humánus módi Brüsszelben, hogy ők csak ne válogassanak, még mit nem, örüljenek, hogy... Majd mi megmondjuk, ki hova mehet, mi azt náluk sokkal jobban tudjuk.

Ezzel az öntudatos brüsszeli "megoldással" csupán két kis probléma van.

Az egyik, hogy a célországok szinte kizárólag a gazdag uniós magországok. Olyanról nemigen hallani, hogy a bevándorlók tűzön-vízen át Bulgáriába, Romániába, stb. szeretnének jutni, hogy ott dúsítsák fel a munkaerőpiacot és ott javítsanak a demográfiai ábrákon. Kötelezőnek, azaz a tartós tartózkodás feltetelének számukra most mégis ezt szabnák meg, mellékelve hozzá a magyarázatot, hogy gazdagéknál immár minden hely foglalt, az ottani kvóta betelt. De az érintettek vajon mit szólnának ehhez?

Képzeljük el, miféle frusztrációt okozna köztük mindez, ami aztán további beláthatatlan következményekhez vezethet. A beilleszkedés, a kultúrák együttélése ott sem könnyű műfaj, ahol nagyobb a jólét, ez nap mint nap kiderül a nyugati bűnügyi krónikákból. Kelet-Európában is hamar kiderülne, amely mindmáig a kontinens jóval szegényebbik fele – szóval inkább mégse képzeljük el.

A másik vastag kérdőjel, hogy kik és milyen alapon állítanák össze a kvótákat. Nyilvánvaló, hogy Brüsszelben, Berlinben, Párizsban szortíroznának, hiszen ők jobban tudják, és természetesen profitorientáltan szelektálnának. A sok gonddal járó képzetlenek mehetnének Keletre, az értékesebb munkaerő maradhatna Nyugaton – kiválogatnák őket, mint hajdanán a rabszolgapiacon.

Nincs új a nap alatt, a progresszív Brüsszel mindinkább és egyre jobban az erőszakra szakosodik.

Nem a történelem, csak a díszlet változik.

Fotó: MTI/EPA/Domenic Aquilina