Erős felhatalmazás
A nemzeti konzultáció a részvételi demokráciának egy olyan eszköze, amely egy téma mentén a társadalom széles körét szólítja meg és készteti vitára. Ez egy immáron hungarikumnak számító politikai intézmény.
Ez is mutatja, hogy országunk valódi demokrácia, hiába próbálja a globalista fősodor — például a korrupcióról elhíresült Európai Parlamentben, többségi szavazással — “választási autokrácia, hibrid rezsimnek” minősíttetni azt a Magyarországot, ahol a legfontosabb kérdésekről nemzeti konzultációkkal és népszavazásokkal dönthetnek az emberek. Ezzel leginkább arról próbálják elterelni a figyelmet, hogy a globalisták által uralt országokban nem kívánatos a valódi társadalmi vita, és inkább korlátozzák a közvetlen demokráciát.
Hungarikummá vált politikai intézmény.
A globalisták által uralt országokban a hatalom és a mainstream média elfojtja a valós társadalmi vitát. Látjuk, hogy mennyire aggódnak amiatt, hogy a Twitter megszünteti a cenzúrát “tartalomellenőrzést”, ami “véletlenül” pont a 2020-as elnökválasztás előtt korlátozta a demokratákra nézve káros tartalmakat. Hollandia pedig arra jó példa, hogy a hatalom mennyire fél a népszavazásoktól, elvégre a franciák mellett a hollandok is nemet mondtak 2005-ben az EU mélyítését célzó alapszerződésre, illetve a hollandok 2016-ban elutasították az EU-Ukrajna társulási szerződést, ezért a holland kormány annak ellenére szűkíti a népszavazási kezdeményezéseket, hogy a 2017-es választáson a szavazók többsége olyan pártokra szavazott, amelyek kiálltak a népszavazási kezdeményezés lehetőségének megőrzése mellett.
Magyarországon ezzel szemben a legfontosabb kérdésekben két választás között is rendre megkérdezik az emberek véleményét, például arról, hogy akarnak-e kötelező betelepítési kvótát, vagy a gyerekekre zúduló gender propagandát. A nemzeti konzultációknak az a célja, hogy minél többen mondják el véleményüket az adott témakörben. Akarva-akaratlanul még a balliberális propagandamédia és a dollárbaloldal is részese a vitának, amikor saját buborékában és felületein a kormány által felvetett témában fogalmaz meg javaslatokat és alternatívákat.
Azt már eddig is sejtettük, mostantól azonban már tudjuk is, hogy a hazai balliberális ellenzék külföldi érdekeket képvisel, legfeljebb — legalábbis dollárban számolva — aprópénzért. Néhány millió választás előtt guruló dollárért — mint a 2010 előtti nyolcéves kormányzásuk idején — feltehetően most is százmillió dolláros állami vagyont privatizálnának, vagy dollármilliárdos hiteleket vennének fel. Ez a dollárbaloldal most éppen azokat a hibás brüsszeli szankciókat erőltetné a magyar családokra és nemzetgazdaságra, amelyek csak az Európán kívüli hatalmaknak kedveznek, míg a vén kontinens csak ráfizet.
A mostani nemzeti konzultáció újból egyértelművé tette ezt a politikai különbséget. A szankció- és háborúpárti balliberális politikusoknak a magyarok már nem hisznek, jól mutatja ezt az április országgyűlési választás óta tartott — pártok jelöltjei között zajló időközi választások mérlege, ahol 75 ból 69-et kormánypárti jelölt nyert. A bukott baloldal helyett ezért támogatják most külföldről a dollármédiát, hátha az sikeresebb. Aligha.
Itt is érdemes emlékeztetni arra az aranyszabályra, hogy nem az a baj, ha valaki balliberális propagandát olvas. Az a baj, ha hiszünk nekik. Mindig az ellentétje igaz annak, amit írnak. A szankciók kapcsán is, mivel azok egész Európát hátrányosan érintik, nemcsak az oroszokat. Amikor például arról írnak, hogy a Ladákban nem lesz légzsák, akkor arról nem írnak, hogy a Mercedes legalább két modelljének gyártását is megszünteti és ugyanazt tervezi, mint az orosz energetikai cégek: kevesebb mennyiségből akar nagyobb profitot elérni.
A most zárult nemzeti konzultáció kapcsán a magyar társadalom pontos képet kapott arról, hogy Nyugat-Európa gazdasági öngyilkosságra készül, most teszi tönkre a jólétének alapjául szolgáló gazdasági modellt. Mostantól már nem lesz olcsó vezetékes orosz fosszilis energia, így már nem lehet az olcsó energiából és alapanyagokból prémium termékeket előállítani és a profitból a megszokott jóléti államot működtetni. Erről valahogy kevesebbet írnak a dollármédiában.
Mi, magyarok most erős felhatalmazást adtunk a kormánynak és a miniszterelnöknek arra, hogy ameddig lehet, Brüsszelben is biztosítsa azt, hogy Magyarország kivételként fenntarthassa azt a gazdasági modellt, amely a Lajtától nyugatra olyan sokáig jól működött, és amelytől ott most búcsúznak el.