Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Emeljük tovább a minimálbért!

A nemzeti konzultáció második kérdése a minimálbér emeléséről szól. A baloldal leginkább hivatkozni szeret rá, a minimálbér azonban érdemben csak a polgári kormányok idején emelkedik. Most egy újabb emelés előtt állunk.

A minimálbér annyira fontos mutató, hogy kettő is van belőle: a minimálbér (167 400) és a garantált bérminimum (219 000). Előbbi a teljes munkaidőben fizetendő legkisebb bér, utóbbi a legalább középfokú végzettségűeknek járó legkisebb fizetés.

A bal- és jobboldal közötti számos különbség közül az egyik legfontosabb a gazdaságpolitikában van. A hazai baloldal globalista, a spekulánsok, multicégek és bankok érdekét nézi. A polgári kormány ezzel szemben patrióta, vagyis a magyar vállalatokat, kkv-szektort és a középosztályt támogatja. A baloldal a szegényekre hivatkozva sanyargatja a középosztályt és segélyeket osztogat. A jobboldal ezzel szemben adót csökkent és egy olyan befektetési környezetet teremt, amelyben a növekedés eredménye lecsorog.

Ezt hívjuk munkaalapú társdalomnak, amely arra a meggyőződésre épül, hogy “Ha munka van, minden van!” A munkanélküliséghez képest a közmunka, a közmunkához képest a versenyszféra jelent alternatívát. Ez a jövedelmekben is megjelenik, ez a terelő hatás érvényesült a járvány előtt, amikor Magyarország elérte a teljes foglalkoztatást és egyenesen munkaerőhiány lépett fel. Mindenki egyet előre léphetett.

Az alábbi képre kattintva megtekinthető a Századvég Gazdaságkutató videója a minimál alakulásáról: 


A 2010 utáni gazdaságpolitika a munkát terhelő adókat folyamatosan csökkenti, hogy a cégek kevesebbet trükközzenek és az így megtakarított pénzt béremelésre és fejlesztésre fordítsák. A nagyságrendet mutatja, hogy a szociális hozzájárulási adó 2019 és 2020 évekre vonatkozó, 2% csökkentése 450 milliárd forintot hagyott a cégeknél. Az egykulcsos SZJA miatt a dolgozóknál is több marad a borítékban, amit a gyermeket vállaló családoknál a családi adókedvezmény csak tovább hizlal.

Hiba lenne a minimálbért euróra átszámolni, vagy a nyugati országokéval összehasonlítani. A jövedelmeket azok adott országon belüli vásárlóerején kell mérni, mivel ez mutatja legjobban, hogy mennyit is érnek. A Századvég Gazdaságkutató számításai alapján 2010 előtt a minimálbér átlagban évi 4,9 százalékos emelkedése lemaradt a megélhetési költségek drágulásának tempójától. A 2010 és a járvány közötti időben már éves átlagban 7,8 százalékkal emelkedett a minimálbér, így — pl. a rezsicsökkentés miatt kordában tartott energiaárak miatt — annak reálértéke nőtt.

A minimálbér 200 000 forintra emelése nem önmagáért van, hanem egy átgondolt gazdaságirányítási stratégia része. A minimálbér fokozatos emelése a többi bért is felfelé nyomja, ám ennek fedezetét előbb meg kell termelni és az emelésnek — az inflációs hatás tompítása miatt — kiszámítható lépésekben kell történnie. Itt ér össze a gazdasági növekedést támogató gazdaságpolitika a bér- és adópolitikával, amit szinergikus egységben kell látni és kezelni.

Ez a komplex gazdaságpolitika a járvány előtt már bizonyított. A várakozások alapján a GDP és a foglalkoztatottsági ráta növekedése idén ezt még túl is szárnyalhatja, így a gyarapodás újabb évei előtt állunk. Ez nem magától értetődő, ehhez ezt a patrióta gazdaságpolitikát kell megerősíteni és folytatni. Ezt most mi is megtehetjük, pont ezért buzdítok mindenkit arra, hogy a nemzeti konzultációban támogassa a minimálbér további emelését.